100273. lajstromszámú szabadalom • Különleges igénybevételeknek ellenálló betonburkolat és eljárás annak előállítására

Megjelent 1930. évi jnnius hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100373. SZÁM. — VlII/i. OSZTÁLY. Különleges igénybevételeknek ellenálló betonburkolat és eljárás annak előállítására. Héjj Gyula kir. mérnök és Próder Ferenc kir. seg-édmérnök Veszprém. A bejelentés napja 1929. évi íebruár hó 7-ike. A betonburkolatok közismert előnye, hogy összes alkatrészei hazai anyagból, hazai munkaerőkkel állíthatók elő és az előállított anyagok bedolgozása ugyancsak 5 hazai munkaerőkkel történik. E nagyjelentőségű, nemzetgazdasági előny késztetett bennünket arra, hogy e burkolat tanulmányozásával foglalkozzunk. Vizsgálódásaink során arra a meggyőző-10 désre jutottunk, hogy a betonburkolat legnagyobb hátránya ezidőszerint az, hogy a koncentrikus erőhatások nyomán, a behatás közvetlen közelében fellépő és statikailag határozottan nem definiálható mel-15 lékfeszültségeknek a beton kellőképen ellenállni nem tud. Az egyenlőtlen hőhatások és zsugorodások következtében pedig jelentős mellékfeszültségek keletkeznek, melyeket a beton önmagában ugyancsak 20 nem képes felvenni. Ezek a fellépő mellékfeszültségek főképpen mint húzó és nyíró igénybevételek jelentkeznek, melyeknek felvételét biztosítani célja a találmánynak. 25 A találmány lényege a következő: A betonburkolat két rétegből készül. Az alsó réteg a talajbírásnak és a burkolatot .igénybevevő terhelésnek megfelelően méretezett vastagságú, a szokásos eljárá-30 sokkal (hengerlés, pneumatikus vagy kézi döngölés, finisher) tömörített betonalapréteg. A felső réteg, a burkolat igénybevételének megfelelően, 1—5 cm vastagságú, speciális betonréteg, mely a következőkép-35 pen állítandó elő: Magas nyomószilárdságú és lehetőleg a hézag minimum elvének megfelelő szemnagyságú kavics és homokanyaghoz kész betonköbméterenként 250—400 kg rnenynyiségű. jóminőségű cementet adagolunk. 4.9 Az anyagot előbb szárazon, mard a cementtartalomnak és az adalékanyagoknak megfelelő mennyiségű víz adagolása mellett átkeverjük. (A szükséges vízmennyiség kiszámítása az újabb belonirodalomban is- 45 mertetett víz-cement-tényező alapján történik. Lásd: Budapesti építőmesterek ipartestületének II. évkönyve, 1928/1929. «A szemnagyság arányának és a víz adagolásának befolyása a beton minőségére* című 50 értekezést.) A víz adagolásával egyidejűleg az anyaghoz betonköbméterenként 30—80 kg súlyú 1 mm-en aluli átmérőjű, 5—15 cm hosszúságú vágott, lágy huzalvas darabokat ada- 55 gjolunk, úgyhogy a huzalvas a tömegben a keverés alatt egyenletesen elosztódjék. Az egyenletesen elosztott, de szabálytalan irányokban elhelyezkedő huzalvas darabok így az egész felső réteg anyagát mintegy 60 átszövik. A szokásos módon előállított, alsó rétegre, az alsó réteg kötési idejének megkezdése előtt, a tervezett vastagságban felhordjuk a felső réteget és a két réteget, 65 most már együttesen, a teljes tömörülésig döngöljük. A gyors kiszáradás meggátlására, valamint az egyenlőtlen hőhatások elleni védelmid, a burkolat kötési ideje alatt, a 70 szokásos és a gyakorlatban már kipróbált eljárásokat alkalmazzuk. Az eddigi betonburkolatokkal szemben újnak tartjuk a találmánynál azt, hogy a felső réteg anyagába adagolt és abban 75 keverés által egyenletesen elosztott, de a