100268. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés rétegezett kondenzátorok előállítására

Megjelent 1930. évi junius hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^BS SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100268. SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés rétegezett kondenzátorok előállítására. Dr. Polányi Mihály orvostanár Berlin-Zehlendorf és dr. Bogdándy István orvos Berlin-Dahlem. A bejelentés napja 1927. évi október hó 21-ike. Németországi elsőbbsége 1927. évi julius hó 13-ika. A találmányt eljárás és berendezés ké­pezi különösen kondenzátornak alkalmas test előállítására, mely felváltva több vé­kony, fémes és nem vezető rétegből áll. - 5 A legújabb kutatások azt eredményezték, hogy vékony rétegek átütési szilárdsága azon esetben, ha azok 0.005 mm-nél véko­nyabbak, a rendes mértéken, vagyis 3X105 Volt/em-en túl emelkedik és pedig annál 10 nagyobb lesz, minél kisebb a rétegvastag­ság. Megállapították, hogy a rétegvastag­ság kellő csökkentése által 1.5X108 Volt/ cm átütési szilárdság érhető el, tehát az eddig elért rendes érték 500-szorosa. A 15 felváltva több fémes és nem vezető réteg­ből álló test, melynél az egyes rétegek 0.005 mm-nél vékonyabbak, oly kondenzá­tor volna, mely nagyon csekély térfogat mellett az elektromos energia lényegesen 20 nagyobb felhalmozását teszi lehetővé, mint az eddig ismert kondenzátorok. Azonban e felismerés gyakorlati érté­kesítése a technika mai állása mellett rendkívüli nehézségekbe ütközne. A ké-25 zenfekvő eljárás, hogy külön-külön elő­állított, egyes fémes és nem vezető réte­gekből felváltva, pl. sajtolás útján kon­denzátort állítsunk elő, az anyag csekély vastagsága ós a rendesen szükségelt nagy -30 számú réteg folytán rendkívül nehéz és költséges volna. A találmány lehetővé teszi, hogy ily kondenzátorokat nagyon egyszerű módon egy munkamenetben ál­lítsunk elő. A találmány szerinti eljárás 35 abban áll, hogy a fémes és a nem vezető anyagokat gőzalakú vagy folyékony álla­potban, célszerűen légüres térben fel­váltva, gyors egymásutánban közös, elő­nyösen hűtött felületre rákondenzáljuk, illetve ráfecskendezzük. Az egyes rétegek 40 vastagságát ekkor az időegységben bekö­vetkező váltakozások és a rétegezendő anyagoknak az időegységben kiömlő mennyisége szabályozza. A rétegezendő anyagoknak váltakozva 45 közös felületen való elhelyezését a talál­mány szerint azáltal érjük el, hogy az anyagokat a felület mozgási irányához képest eltolt helyekről fúvókák vagy effé­lék segélyével nagy sebességgel forgó fe- 50 lületre, pl. gyorsan forgó dob felületére rákondenzáljuk, illetve ráfecskendezzük, mimellett az időegység alatt bekövetkező váltakozások számát a felület sebessége, pl. a dob fordulatszáma határozza meg. 55 A kondenzátoroknál szükséges fémes ösz­szeköttetést az egynemű pólusú fémréte­gek között a találmány szerint azáltal ér­jük el, hogy a rétegezendő anyagok mind­egyike számára legalább két fúvókát ren- 60 dezünk el egymásután váltakozó sorrend­ben és pedig a felület mozgási irányához képest harántirányban úgy eltolva, hogy a felvitt fémrétegek a közben fekvő szi­getelőrétegeken felváltva az egyik és má- 65 sik oldalsó szélen, túlnyúlnak és közvet­lenül egymáson fekszenek. A mellékelt rajzon a találmány szerinti eljárás keresztülvitelére való berendezés­nek példaképpeni foganatosítási példája, 70 valamint a berendezés segélyével előállí­tott kondenzátor van feltüntetve. Az 1. ábra a berendezés tengelymenti met­szete. A 2. ábra az 1. ábra 2—2 vonala szerinti 75 metszete. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom