100265. lajstromszámú szabadalom • Önműködő kapcsolás

— 6 -helés alól mentesült, saját centrifugális erejének hatása alatt sugárirányban ki­felé mindig visszatér a meghajtórész (A,) széléhez és ily módon a forgási közép-5 ponttól való legnagyobb lehetséges távol­ságban mindig ismét elkezdhet gördülni. A vezérlőlap (S) széle és az ablak (F,.) felülete közötti, a már többször említett (k) értékkel megnövelt távolság biztosítja 10 azt, hogy a legnagyobb (q) távolságban elhelyezkedő (Q) él és a (K) forgattyú­csap a gördülő mozgáshoz elegendő hely­lyel rendelkezzenek. Mihelyt a kapcsolás megállításával a 15 centrifugális erő megszűnt, a (6) rúgók a (2) lendítőtesteket a 3. ábra szerinti nyu­galmi helyzetbe viszik vissza. Ugyan­ekkor a (3) billenőcsapokat a (K) for­gattyúcsapoknál a vezérlőlapok (S) szélei 20 befelé húzzák és a forgattyúcsapokat visszaforgatják, mire ezek a 3. ábránál tárgyalt kb. álló helyzetet veszik fel és a teljesen kikapcsolt kapcsolás iijabb ön­működő indítás elvégzésére készen áll. 25 Azáltal, hogy az a sugárirányú befelé­haladás, amelyet a lendítőtestek a rúgó hatása alatt a bekapcsolt helyzettől a 3. ábra szerinti nyugalmi helyzetig végez­nek, a tulajdonképpeni bekapcsolási utat, 30 am in-ot, illetve ama x -ot i > k -f- c darabbal múlja felül, a munkafolyamatra a gördü­lések megtételére szükséges k és c szaka­szok felhasználódnak. A kapcsolás egész gördülő-elreteszelő 35 folyamata a meghajtórész elreteszelő (R) hengerfelülete görbületi sugarának meg­választásával egyszerű módon változtat­ható, ami gvakorlatilag rendkívül fontos. Ha 9.z r0 sugarat (4. ábra) úgy választjuk, 40 hogy az (R) gördülőfelület körvonalának (0) középpontja a billenőcsap középső része hengeralakfi (C) darabjának tenge­lyébe essék, akkor a (3) billenőcsap a 4. ábrában feltüntetett elreteszelt helyzet-45 ben a centrifugális erővel szemben, ame­lyet (R)-nél fog fel, közömbös egyensúly­ban van (feltéve, hogy a forgattyúcsap­ban egyesített excentrikus helyzetű töme­get megfelelően kiegyenlítettük). Az el-50 reteszelésnek az 5. ábra szerinti helyzetig végbemenő megszüntetése alatt csak tiszta gördülő ellenállásról lehet szó, amelyet a felfogott nyomások és a gördülősurlódás együtthatója szabnak meg. Ha azonban 55 az (r) sugarat nagyobbnak, pl. (r1 )-nek vá­lasztjuk (4. ábra), úgyhogy a kör közép­pontja (O)-ba kerül, akkor a lendítőtes­teknek a (C) henger tengelyétől most már távolabb fekvő (Q) él eléréséig a tiszta gördülő ellenállás legyőzésén kívül az 60 őket terhelő centrifugális erővel szemben is egy bizonyos darabon sugárirányban befelé el kell tolódniok. Az elrendezés most stabilis egyensúlyban van és a reteszelést oldó folyamat kivitele megfelelően nehe- 65 zebb lesz, úgyhogy a kapcsolás bekapcso­lásához annál nagyobb „tömeglökésekre" van szükség, mennél nagyobb az rt sugár a (C) hengerfelület r0 sugarához képest. Ha ellenben a sugarat r0 -nál kisebbre 70 vesszük, rigyhogy az (R) hengerdarab kö­zéppontja pl. (02 )-be esik (4. ábra), akkor a 4. ábra szerinti reteszelrendezésnek az a törekvése, hogy az elreteszelendő centri­fugális erő hatása alatt magától billenjen 75 le, tehát labilis egyensiilyról van szó. A kapcsolás most minden további nélkül magától bekapcsolódik, mihelyt az indí­tási gyorsulásból eredő tömegnyomás, il­letve tömeglökés, amely a billenőcsap (M) 80 felületét az ablak (Fm ) felületéhez szo­rítva tartja (és ezáltal az álló helyzetet biztosítja), elmúlt, vagyis a kapcsolódás a gyorsulási periódus elteltével bekapcso­lódik, anélkül, hogy az ekkor uralkodó 85 fordulatszám abszolút értéke döntő be­folyású lenne. A reteszelés feloldásának szabályozása tehát csak az (1{) gördülőfelület sugará­nak a függvénye, úgyhogy pl. megfelelő 90 sugaru (3) billenőcsapot betéve, a vezérlés megfelelően szabályozható. Amikor a reteszoldó folyamat alatt szabaddá tett (2) lendítőtestek sugár­irányú an i in, illetve am a x bekapcsolási út- 95 jukat megteszik és egyidejűleg a kapcso­lás tengelye körül forognak, súlypontjuk­nak a forgástengelytől való távolsága a megtett bekapcsolási útnak megfelelően nő. Hogy azt a fordulatszámot, illetve 100 szögsebességet, amellyel a gyűrűrendszer szabaddáválásának pillanatában rendel­kezett, megtarthassuk, a kerületi sebes­ségnek oly mértékben kellene növekednie, amily mértékben a kifelémozgás folytán 105 a sugár növekszik (Coriolis-gyorsulás). Minthogy azonban a magára hagyott, sza­badon forgó rendszerrel ilyen sebesség­növekményt nem közlünk, ez azt jelenti, hogy a lendítőtestek kifeléhaladása a lio forgó mozgás lassítását eredményezi, ami a kölcsönös sugárirányú vezetésre szol­gáló (4) vezérlőlapokon nem jelentéktelen erőhatásokra vezethet. A találmány eze­ket az erőhatásokat azáltal van hivatva 115 csökkenteni, hogy a (2) lendítőtestek be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom