100206. lajstromszámú szabadalom • Berendezés villamos rezgések erősítésére

Megjelent 1930. évi junius hó 1 6-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 100206. SZÁM. — Vll/j. OSZTÁLY. Berendezés villamos rezgések erősítésére. N. Y. Philips' Gloeilampenfabrieken cég Eiiidhoveu. A bejelentés napja 1927. évi január hó 10-ike. Hollandiai elsőbbsége 1926. évi december hó 14-ike. A találmány villamos rezgéseknek ther­mionikus szerkezetek segélyével való erős­bítésére vonatkozik. Ha ily szerkezetek erősbítés céljaira alkalmaztatnak, akkor 5 a sztatikai karakterisztikának nagyfokú meredeksége kívánatos. Közönséges trió­doknál már most a sztatikai karakterisz­tika meredekségének növekedése neon je­lentéktelen, ha a szabályozó ráccsal rez-10 gések közöltetnek, amennyiben ezek a rez­gések erősbítve vitetnek át az anódra, de fázisban ellenkező, úgyhogy a rácsáram növekedésénél az anódáram ezen növe­kedő potenciál behatása alatt ugyan nö-15 vekszik, a csökkenő anódpotenciál beha­tása alatt azonban gyengül és így az anódáramnak eredő növekedése kisebbe­dik. E hátránynak a végerősítőnél való beszüntetésére a szabályozó rács és az 20 anód között egy úgynevezett védő rácsot, vagyis oly rácsot lehet alkalmazni, mely állandó, aránylag magas pozitív potenciá­lon tartatik, amikor is egyúttal a végerő­sítőknél oly nagyon kívánatos lehetőség 25 is kiadódik, hogy a szabályozó rácsot egy megfelelő negatív előfeszültség alá he­lyezzük. ^Ha azonban az ilyen úgynevezett vég­csövet egy erősítőben alkalmazzuk, ak-30 kor az a jelenség lép fel, hogy az anód­potenciálnak csökkenésénél a védőrács­! áram az anódáram rovására növekszik és, ha az említett csökkenés oly erős, hogy az anódpotenciál a rács potenciálja alá 35 esik, akkor egyrészt szekundár elektro­nok mennek át az anódtól a rácshoz, más­részt pedig a primár elektronoknak egy része a védő rács és az anód között hala­dási irányukat megfordítják és a védő rácshoz mennek visisza. Ezek közül a je- 40 lenségek közül az egyik nagyobb és a má­sik kisebb mértékben azt eredményezi, hogy a védőrácsáram az anódáram rová­sára növekszik ós következésképpen az az előny, melyet a védő rács alkalmazása 45 nyújtana, legnagyobbrészt ismét elvész. A jelen találmány ezen jelenségek fel­ismerésén alapszik és oly eszközök alkal­mazásában áll, melyekkel elérjük, hogy midőn az anódpotenciál csökken, a védő- 50 rácsáramnak az anódáram rovására való növekedése majdnem teljesen eilkerül­tetik. A technika mai állásánál több oly esz­köz létezik, melyekkel az említett cél el- 55 érhető, ezek az eszközök tehát mind a ta­lálmány keretébe esnek. Ezen eszközök közül egynéhány, melyek egyszerűségük ós célszerűségük következtében különö­sen ajánlatosaik, az alábbiakban van fel- 60 sorolva. 1. A védő rács és a végerősítőnek anódja köz»tt egy segédrácsot rendezünk el éjsi ezt oly állandó potenciálon tartjuk, mely nem jelentékenyen nagyobb, sőt eél- 65 szerűen kisebb, mint az anódpotenciál­nak legkisebb pillanatnyi értéke. 2. Az említett segédrácsot oly feszült­sógváltozásoknak vetjük alá, melyek az anódnak feszültségváltoZásaitól fázisban 70 180°-al eltérnek. 3. Végerősítő gyanánt oly kisütő csövet alkalmazunk, melynek a kathod és anód között legalább két segédeléktródájia van, amikor is az anód és a védő rács közti tá- 75 válság akként van megszabva, hogy az anódtól származó esetleges elektronok tér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom