100200. lajstromszámú szabadalom • Készülék folyadékkeverékek könnyű alkatrészének elkülönítéséra (olajleválasztó)

Megjelent 1930. évi juiiius lió Kí-án. MAGYAR KIRÁLYI jfflgffi SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100200. SZÁM. — IV/i. OSZTÁLY. Készülék folyadékkeverékek könnyű alkatrészének elkülönítésére („olajelválasztó"). Müller J. Ignác mérnök Wien. A bejelentés napja 1929. évi julius hó 11-ike. Ausztriai elsőbbsége 1928. évi július hó 13 ika. A találmány folyadékkeverékek könynyű alkatrészének, például olajos vizekből az olajnak elkülönítésére való, a gyakorlatban olajelválasztónak nevezett ké-5 szülék, melynek főalkatrészei egy szekrény és benne elhelyezett, a beömlő nyílás zárószerkezetét mozgató úszótest. A beömlő nyílást a szekrényt fedő iszapfogó edény belsejében rendeztük el. A kiilön-10 választott könnyű alkatrész gyűjtőedényének fedele a beömlő folyadékot a gyűjtőedényt körülvevő térbe tereli. Emellett az iszapfogó térben elrendezett beömlő nyílástól a szekrény belsejébe 15 vezető cső egy folyadékzárba torkollik, mely a szekrényben keletkező gőzöknek a szabadba jutását gátolja. Célszerű a készüléket úgy kiképezni, hogy a könnyű alkatrész gyűjtőedénye 20 képezze a beömlést szabályozó úszótestet. A csatolt rajz 1. ábráján a találmány szerinti készüléknek egy kiviteli alakját metszetben tüntettük fel. A rajz 25 2. ábrája több helyről jövő folyadék felfogására való elrendezés vázlata. A hengeres (11) szekrény fedele az iszapfogó (2) edény. Ez utóbbit (1) rács fedi. Az iszapfogó fenekének közepén nyílás 30 van, melyet függélyes csődarab vesz körül. E cső az iszapfogó feneke alatt végződik, felső vége pedig a (3) szeleporsóhoz erősített szeleptányér fészke. Az iszapfogó alatt a (11) szekrényben a (4) 35 edény van, melynek (5) fedele levehető. Ez az edény a kiválasztott könnyű folyadék gyűjtő edénye. E célból az (5) fedél alatt az" edényfalban (7) rések vannak, melyeken át a (4) edényt körülvevő térben felemelkedő könnyű folyadék az 19 edénybe ömölhet. A (4) edény az azt körülvevő folyadékban úszik. Ez edény (5) fedelének középrésze a (6) mélyedés, melybe a beömlési cső alsó vége lenyúlik, úgyhogy itt a beömlő víz folyadékzár, 45 mely meggátolja azt, hogy .a szekrényben keletkezett gőzök a szabadba juthassanak. A beömlő nyílást záró szelep (3) orsója a szeleptányérból felül kiáll, alul pedig a folyadékzárba merülő esőtoldat alsó 50 széle alá nyúlik. Mikor a (4) úszó üres, fedele a (3) orsó révén megemeli a szelepet, amíg az orsó felső vége az (1) fedőrácsba ütközik. Ekkor a folyadék az iszapfogóból a (11) szekrénybe ömlik át, 55 a könnyű alkatrész a (4) iiszót körülvevő térben felszáll és a (7) réseken át a (4) edénybe ömlik. Közben a (4) edény sülyiyed, tehát a szeleptányér is és mire a (4) edény megtelt, a szelep zárul. 60 A (2) iszapfogóból a szelepen átömlő és a (4) edény domború (5) fedelén szétterülő , folyadékkeverékből a könnyű alkatrész már ezen útja közben kiválik és a (4) edényt körülvevő tér felső részében gyü- 65 lemlik fel. A folyadékkeverék nehéz alkatrésze a szekrényfal (8) oldalrésze alatti nyíláson át a (9) felszállócsőbe jut és a 10) csövön ömlik ki. Mihelyt a (4) gyűjtőedény annyira süly- 70 lyedt, hogy a beömlő nyílást a szelep elzárta, az iszapfogóba ömlő folyadék az utóbbiban felduzzad, az (1) rács fölött megreked és mutatja, hogy a (4) edényt ki kell üríteni. 75 A (11) szekrény oldalfalának (12) nyílása egy nagyobb befogadóképességű tartánnyal köthető össze, mely esetben a