100169. lajstromszámú szabadalom • Hőkicserélő berendezés

Megjelent 1930. évi .juiiius Jió 16-án. MAGYAR KIRÁLYI X^H SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100169. SZÁM. — XVIII/C. OSZTÁLY. Hőkicserélő berendezés. Hermáim Gyula gépészmérnök Budapest. A bejelentés napja 1928. évi december hó 31-ike. A jelen találmány két áramló közeg hőátszármaztatásántak oly eseteire vonatkozik, melyekben a két közeg megfelelő sebességének betartása csak lényegesen kü-5 lönböző folyadékkeresztmetszetek mellett lehetséges, tehát főleg" cseppfolyós és légnemű közegek közt, kívánt hőkicserélés esetére. A találmány célja oly hőkicserélő berendezés létesítése, mely a hőkicserélést 10 ellenáramban biztosítja a felületeknek egyszerű készítési módja, jó kihasználása és kompendiózus elrendezése, valamint csekély áramlási ellenállások mellett. Hasonló célra különböző szerkezetek 15 ismeretesek, melyek azonban nem tesznek egyszerre valamennyi jelzett kivánal ómnak eleget. A jelzett célnak legjobban megfelelő lapos csőkígyók is — sima vagy bordás csövekből készítve — azzal a hát-20 ránnyal bírnak, hogy aránylag sok, kis görbületi sugarú kanyarodóval készítendők, melyeknek ellenállása aránylag nagy, hőátadása pedig kicsi, ha az ellenáramlás elvét is be akarjuk tartani. 25 A találmány szerinti hőkicserélő berendezésnél e hátrányt azzal küszöböljük ki. hogy a hőátadó felületeket egymással koaxiálisan haladó, állandó görbületű ágakból készítjük, amit az ágaknak spirá-30 lis alakja által érünk el. A folyadék — az ágak parallel-kapcsolása mellett — a csövekben, a légnemű közeg a csövekre lényegében merőlegesen, koaxiális burkoló felületek közt áramlik. A csövek átmérőjé-35 nek, számának, hajlítási sugarának és csőközeinek megválasztásával a legelőnyösebb áramlási sebességeket könnyen el lehet érni. A mellékelt vázlat a találmány tárgyául 40 szolgáló berendezésnek egy példaképpeni alakját tünteti fel. A vázlat öt koaxiális spirálist tüntet fel, valamennyi spirális — a vázlaton 1—5 számokkal megkülönböztetve — két ós fél menetből áll. Az 1, 2, 3 jelű spirálisok s a 4 és 5 jelű spirá- 45 lisok keresztmetszetben egymáshoz képest a jobb hőátadás céljából el vannak tolva. A hőátadásban résztvevő légnemű közeg az (a) és (b) burkolat közt, a (c) ágyazásban futó (v) ventilátor által hajtva a nagy 50 nyilak irányában, tehát a csövekre merő leges irányban áramlik. A spirálisok elhelyezését célszerűen (d) lécekkel, vagy a csövekre húzott gyűrűkkel, vagy más hasonló módszerrel biztosítjuk. A folyadékot 55 a légnemű közeggel ellenáramban (e) közös csőágbian vezetjük a hőkicserélő csövekbe, az (f) közös csőágban pedig tova. Minthogy az egyes spirálisok különböző hosszából eredőleg az egyes csőágak ellen- 60 állása más ós más, célszerű az (e) vagy (í) közös csőág elágazásaiba az (x, y, z, u) kiegyenlítő ellenállásokat beiktatni, hogy a folyadék sebessége a párhuziamos csőágakban úgy korrigáltassék, hogy — az 65 áramló folyadék egyenletes hőmérsékletváltozása céljából — minden egyes csőágban beálló sebesség egyenlő csőátmérők esetén a csőág hosszával arányos legyen. Lehet a spirálisokat középen két részre 70 választva, az egyes fél-ágakat egymással megcserélve összekötni, mikor is az egyes ágak hossza és ellenállása egyenlővé válik. Egy másik mód szerint a csőágak átmérőinek a hajlítási tengely felé való 75 csökkentése által érjük el az egyes ágakban átáramló folyadékmennyiség és az illető csőfelület közti arányosságot. A csőrendszernek hálózati vízzel való táplálása esetén célszerű a spirálisok kö- 80