100162. lajstromszámú szabadalom • Zárólap vasúti kocsik ajtónyílásához
Megjelent 193Q . évi jxi nius hó 16-án . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100162. SZÁM. — V/h. OSZTÁLY. Zárólap vasúti kocsik ajtónyílásához. Ganz és Társa Danubius g"ép-, wag-gon- és hajógyár r.-t. Budapest. A bejelentés napja 1929. évi február hó 13-ika. Laza halmazállapotú anyagoknak vasúti kocsikban ömlesztett állapotban való szállításánál az ajtónyitás alsó felének elzárására általában a vasúti kocsiknak 5 tartozékát nem képező, használatkor az ajtónyíláshoz erősített, egyébként különálló deszkák szolgálnak, amelyek könnyen elvesznek s így a kellő időpontban nem állanak rendelkezésre. Kívánatos tehát az '0 ajtózáró lapoknak a kocsiktól elválaszthatatlanul való elrendezése oly módon, hogy azok használaton kívül a kocsi oldalfalánál vagy a tető alatt nyernek elhelyezést. A tető alatt való elhelyezésnél ismeretes 15 az a megoldás, hogy a sarkaikon vezetőcsapokkal ellátott, s zárási helyzetükben egymás felett elhelyezett négyszögű zárólapokat, egy ajtónyílásnál általában két különálló darabot, kétoldalt az 20 ajtóoszlopokon elhelyezett — például U-alakú — vezetékekben tolják fel. Ezen vezetékek a szükséges hosszúságban a kocsitető belső oldalán keresztirányban is folytatódnak s a megfelelő helye-25 ken nyugvási mélyedésekkel vannak ellátva, melyekbe a vezetőosapok a zárólapok nyugalmi helyzetében belezökkennek s így a lapokat ezen helyzetűikben rögzítik, Ezen megoldás hátránya egyrészt az, 30 hogy a záróliapok a vezetékek s a nyugvási rögzítések konstruktív kiképzése miatt az ajtónyílást vízszintes irányban szűkítik és mivel a tetőtől meglehetős távolságra el is állanak, lelógnaik, az ajtó-55 nyílást, amire pedig nagyobb állatok bevagonozásánál szüikség van, függélyes irányban is szűkítik, másrészt pedig a rögzítés módja a vasúti üzem rázásaival s főleg élő állati szállítmány viselkedésével szemben nem megbízható. Lovak, mar- 40 hák stb. ugyanis fejükkel, ill. szarvaikkal kiemeilhetiík ezen zárónapokat, másfajta biztosabb rögzítési mód alkalmazása pedig szerkezeti komplilkáciök nélkül nem lehetséges. 45 A találmány tárgya szerinti megoldásnál a zárölapok metm vezetékekben mozognak, hanem csuklós hevederek által vannaik felfüggesztve. Ezen szerkezet előnyei az előzővel szemben a következők: 50 1. A zárólapoknak a kocsiszekrénnyel való összeköttetése nem szűnik meg s így azolk nem veszhetnek el. 2. A zárólapoknak a vezetékekbe való beszorulása (nem párhuzamos mozgatás 55 következtében) nem fordulhat elő. 3. A zárólapoknak a tető alá való felemelése kisebb erőt igényel, minthogy az önsúly felét a függesztő hevederek hordják. 60 4. A tető alá emelt zárólapok a különleges szerkezeti megoldás következtében csalk kevéssé nyúlnak le a tetőívek ailsó vonala alá, s így a szabad magasságot csalk kis mértékben csökkentik. 65 5. A tető alá emelt zárólapok rögzítése a kellő biztonsággal történhetik. Ezen előnyöket az alább következő részletes leírás s a csatolt la—4c. ábrák érthetővé teszik. 70 la—lc., továbbá 3a—3c. és 4a—4c. ábrák a találmány egy-egy foganatosítás! módját tüntetilk fel és pedig la—lc. teljesen ugyanazon szerkezetet a felemelés három főfázisáiban, míg 3a—3c. és 4a—4c. egy-egy 75 másik konstruktív elvnek két, némileg különböző kivitelét a felemelés első fázisában mutatják. 2a., 2b. ábrákon, továbbá az
