100141. lajstromszámú szabadalom • Villamos hívó és jelvevő készülék

^'egjelent 1930. évi junius hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100141. SZÁM. — Vll/j. OSZTÁLY. Villamos hívó és jelvevő készülék. Telefonaktiebolagret L. M. Ericsson cég- Stockholm. A bejelentés napja 1928. évi január hó 3-ika. Svédországi elsőbbsége 19?7. évi január hó 4-ike. A találmány villamos hívó és jelvevő készülék, mely közbenső erősítő berendezésekkel felszerelt, nagyon hosszú távbeszélő vezetékeken át megbízható jelátvitelt tesz lehetővé. Ilyen távvezetékeken a távbeszélő üzemben szokásos alaesony frekvenciájú induktoráramok nem alkalmasak jelek, például hívó és záró jelzések átvitelére. Ezért oly jelzőáram használatos, melynek frekvenciája a beszédáramfrekvenciákon belül van, mert ilyen jelzőáramot a közbenső erősítő berendezések segédkapcsolások nélkül is átengednek és erősítenek. A jelzőáram ilyen frekvenciája esetén a jelvevő berendezésnek a beszédáramokkal szemben érzéketlennek kell maradnia, a jelzőáramra pedig biztosan kell reagálnia. A jelen találmány révén oly jelvevő létesíthető, mely a gyakorlati követelményeknek jobban felel meg az eddigieknél és amely a távbeszélő vonal bármely pontján a két vezeték közé kapcsolható. A találmány a következő meggondoláson alapszik: A jelvevő berendezésnek reagálnia kell oly jelzőáramra, melynek frekvenciája a beszédáramok frekvenciakörén belül fekszik. Emellett a jelzőáram frekvenciája és érkező energiája ingadozásának bizonyos határt kell szabni, mely az üzembiztonságra való tekintettel ne legyen túlságosan szűkre szabva. Számolni kell azzal is, hogy a beszédrezgések átmenetileg oly rezgéseket is tartalmazhatnak, melyeknek frekvenciája és érkező energiája azonos a jelzőáraméval. Gondoskodni kell tehát arról, hogy a beszédrezgések zavart ne idézzenek elő. E célra a találmány szerint egy jelzéstgátló berendezés szolgál, mely a jelzőkészülék 40 áramkörét beszédáramok érkezésekor megszakítja. E gátló berendezés működése azon alapszik, hogy a beszédben előforduló hangok, melyek a jelvevőt működtethetnék, sohasem tiszta sinushullámok és 45 nagyon rövid tartamuak. Ezt a körülményt úgy értékesítjük a gátló és jelvevő berendezés szerkesztésénél, hogy úgy képezzük ki őket, hogy beszédáramokra a gátló berendezés gyorsabban rea- 50 gáljon, mint a jelvevő berendezés és ha az előbbi már működésbe jött, aránylag lassan térjen vissza nyugalmi állapotába. A találmányt a csatolt rajz háromféle vevőkapcsolás melletti kivitelben illusz- 55 trálja. Az 1. ábra szerinti kivitelben az (1) jelzőkészülék, például csengő, áramkörét két (2, 3) relé vezérli, melyek egy-egy egyenirányító (4, 5) cső anódáramkörébe 60 vannak beiktatva. E csövek rácsáramköreiben egy-egy (6), illetve (7) transzformátor szekundér tekercse és egy-egy (8), illetve (9) rácsáramtelep fekszik. A rácsáramköröket a (6, 7) transzformátorok a 65 (10) erősítőcső anódköréhez csatlakoztatják, melynek rácsa és katódja a (11, 12) kapcsokhoz van kötve. A (13) telepből a (10) cső rácsa oly potenciált kap, hogy a eső csupán erősítő csőként hasson. Az 70 anódáramot (14) telep szolgáltatja. A (6, 7) transzformátorok primérkapcsai közé egy-egy (15), illetve (16) rezonancia-mellékzárlat van beiktatva, melyek a jelzőáram frekvenciájára vannak hangolva. A 75 (15) mellékzárlat feszültségrezonanciával működik, mert parallelkapcsolt induktanciából és kapacitásból áll, viszont a (16)