100136. lajstromszámú szabadalom • Készülék leforrázás útján előállítandó italok készítésére

^'egjelent 1930. évi junius hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100136. SZÁM. — XYIII/a. OSZTÁLY. Készülék leforrázás útján előállítandó italok készítésére. Carstens szül. Buchbinder Trude mag-ánzónő Blankense. A bejelentés napja 1929. évi november hó 6-ika. A találmány tea, kávé és más leforrázás útján előállítandó italok készítésére való készülékekre vonatkozik, melyeknél a leforrázandó anyagot egy felvevő tar-i tályba adagoljuk, mely tartályt ismét egy második tartályba bocsátjuk le. Az ily készülékek már sokféle alakban váltak ismeretessé, azonban több a hátrányuk, melyeknek kiküszöbölése a találmány i célja. Az ismeretes készülékek egyik csoportjánál a leforrázandó anyagot felvevő tartály abban a tartályban marad, amelyből a kész italt kiöntjük. Az ily készülé-i kek hátránya, hogy a kész italt felvevő hasznos tér tetemesen csökken vagy pedig a kiöntésre használt edény túlságosan nagyra készítendő. E hátrány kiküszöbölésén kívül a találmány szerinti készülék-i nek még az az előnye, hogy sajátos kiképzése folytán kerámiai anyagból készülhet, ami éppen az előállítandó ital szempontjából nagy fontosságú. A találmány lényege abban van, hogy i a leforrázandó anyagot felvevő tartály a folyadék beöntése után a nagyobb tartályból kiemelhető és azután alkalmas módon az utóbbi felső részén tartható, hogy azután azt a leforrázás megtörtén-i tével a kiöntőtartályból teljesen eltávolítsuk. A csatolt rajz a készülék példaképpeni megoldási alakját mutatja. Az 1. ábra a kávéskanna metszete, lebocsátott forrázó tartállyal. A 2. ábra e készülék felülnézete, ahol is a forrázó tartály keresztmetszetben, a kanna felső részére felállított helyzetben látható. Az (1) kannának felül hosszúkás, pl. 40 ovális (2) nyílással ellátott (3) karimája van. E (2) nyíláson át, mint az 1. ábra mutatja, a leforrázandó anyagot befogadó tartály bocsátható le, mely lefelé oly hosszú, hogy e tartály vagy betét alsó 45 vége és e kanna feneke között csak az (la)-val jelölt kis hézag marad meg. A betéttartálynak alsó végén, a (4a) törzsrészéhez képest eltolt (4b) toldata van. Ehhez képest a betétnek a kannába való 50 bevezetése akként történik, hogy a (4b) toldatot a 2. ábra szerinti helyzetbe hozzuk, azután a kanna (3) karimájának (2) nyílásán át leeresztjük, majd ismét anynyira elforgatjuk, hogy a betét (4a) törzs- 55 részét a kannába, vagyis az 1. ábra szerinti helyzetbe ereszthessük le mindaddig, míg annak (4c) karimája a kanna (3) karimájára fel nem fekszik. A betétet felül, a (4d) fedővel zárhatjuk el, melynek né- 60 hány páraelvezető lyuka van. A betét alul, (4e) szitaszerű vagy más áteresztő résszel van összekötve, melynek felső lapjára a leforrázandó (5) anyag fekszik fel. A leírt készülék működési, illetve hasz- 65 nálati módja a következő: Miután a leforrázandó (5) anyagot a betétbe adagoltuk és az utóbbit a leírt módon az (1) kannába bevezettük, a forró folyadékot felülről a betétbe öntjük. A fo- 70 lyadék átjárja az (5) anyagot és a (4e) áteresztő részt s az (1) kanna terébe Jut. Már most az a körülmény, hogy az utána következő folyadék nem folyik be akadálytalanul az (5) anyagon keresztül az (1) 75 kannába, hanem a leforrázáshoz már felhasznált folyadékot az (1) kannába átszorítani kénytelen, kiváló leforrázó folya-