100109. lajstromszámú szabadalom • Levehető tartóváz, nyugszékek nap ellen védő ernyőihez

Megjelent 193Q. évi .jmiius hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI 8ZABADALMI

BffiÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 100109. SZÁM. — YIII/c. OSZTÁLY. Levehető tartóváz, nyugszékek nap ellen védő ernyőihez. Szőts Simon nyugrszékkészítő Budapest. I. pótszabadalom a 88708. sz. törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1927. évi december hó 24-ike. A pótbejelentés tárgya levehető tartóváz, melynek segítségével a 88708 sz. törzsszabadalomban védett nyugszéket, nap ellen védő ernyővel lehet ellátni. 5 A találmány szerinti tartóváznak, a már régebben ismeretes és a nyugszékkel egybeépített, illetve azzal oldhatatlanu] összeerősített ernyőtartóval szemben, az az előnye, hogy a külön rögzítőcsavarok 10 alkalmazását feleslegessé teszi, továbbá nem akadályozza a nyugszék összehajtásé át, a védőernyő tökéletes kifeszítését, tetszőleges beállíthatóságát a legegysze rűbb eszközökkel biztosítja, használaton 15 kívül pedig, egy síkba összehajtva, kevés helyet foglal el és a nyugszéken való rög zítése céljából a nyugszék alkatrészei! nem kell gyengíteni. A mellékelt rajzon, a találmány sze? 20 rinti tartóváz három kiviteli alakja látható. Az 1. ábra a tartóváz távlati képe, vászonernyő nélküli. A 2. ábra a tartóváz rögzítőpofájának ol-25 dalnézete, nagyobb léptékben, a nyugszék háttámlájának a felső harántléceire tolt helyzetben. A 3. ábra, valamint a 4. ábra a rögzítőpofa két további, kiviteli alakját, haszna-30 lati helyzetben szemlélteti. A találmány szerinti tartóváz a rajzon fel nem tüntetett nyugszék háttámlája! alkotó keret felső harántrésze (harántléce) fölé tolható, ez utóbbit közrefogó 35 bevágásokkal ellátott rögzítőpofák jellemzik (1—2 ábra). Más esetben a rögzítőpofa bevágásának egyik oldalfalát rugalmas lemez alkotja, melynek orra, a nyugszékre való ráillesztés alkalmával, a háttámlát alkotó keret felső harántrészének 40 alsó éle alá csappan (4. ábra). A tartóváz más kiviteli alakjánál a rögzítőpofák, süvegszerűen, a háttámla oldalrúdjainak szabad végeire vannak tolva (3. ábra). Az 1. ábrán a tartóváz (1, 2) rögzítő- 45 pofái (la, 2a) bevágásokkal vannak ellátva. A rögzítőpofák forgási csapjairól (3) karok indulnak ki, melyek (4) harántrúddal vannak összekötve. A rögzítőpofák forgási csapjairól azonkívül hosszabb 50 (5) karok nyúlnak ki, melyeket (6) harántrúd köt össze. Az (1, 2)) rögzítőpofáknak, a rövidebb (3) karoknak és a hoszszabb (5) karoknak egyik vége át van fúrva és e furatban (7) csavarorsó van 55 ágyazva, mely az (1, 3, 5), illetve (2, 3, 5) szerveket közös forgási tengelyben egyesíti és (7a) szárnyascsavarral van ellátva, úgyhogy a csavarorsó körül elforgatható vázrészeket, a szárnyascsavar megszorí- 60 által, bármely helyzetben rögzíteni lehet. A rögzítőpofák bevágásai úgy vannak méretezve, hogy a rögzítőpofákat, a 2. ábrán látható módon, felülről, szorosan a nyugszék háttámláját alkotó keret (8) 65 oldalrúdjait összekötő (9a, 9b) keretrészre (liVre) lehessen tolni. Az (1 és 2) rögzítőpofák egymástóli távolságát a háttámla (8) oldalrúdjainak egymástóli távolsága szabja meg. E távolság akkora, hogy az 70 (1, 2) pofák, a nyugszékre való ráillesztés alkalmával, a (8) oldalrudak mellett, közvetlenül kapcsolódjanak a (9a, 9b) keretrészekre. A 3. ábrán látható kiviteli alaknál a 75