100108. lajstromszámú szabadalom • Eljárás időjárásálló bevonatok létesítésére

Megjelent 1930. évi .hinius lió 2-án. MAGYAR KIRÁLYI jffiflÉgBL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LÉTRÁS 100108. SZÁM. — VlII/a. OSZTÁLY. Eljárás időjárásálló bevonatok létesítésére. Dr. Recllicli Berthold vegyész Feldkirchen. A bejelentés napja 1929. évi október hó 4-ike. Németországi elsőbbsége 1928. évi november hó 29-ike. Ez a találmány eljárásra vonatkozik, természetes és műkövek, falazatok, fák, kéregpapírok, szövött áruk és hasonlók számára, tökéletes vízálló és átlátszó bevonat, illetve 5 impregnálás létesítésére, amely az említett tárgyak tartósságát és ellenállóképességét a levegő, légköri behatások, víz, hő és fagy ellenében lényegesen fokozza. Az eljárás abban áll, hogy a megóvandó 10 tárgyakat viasz, paraffin, cerezin vagy hasonló anyag, hígított kolloidális vizes oldatával vonjuk be és a bevonatot megszáradni engedjük. Ezáltal rendkívül erősen tapadó, teljesen átlátszó védő réteget, ill. 15 impregnálást kapunk, amely a bevont tárgy színének és jellegének megváltoztatása nélkül kiváló védő hatást szolgáltat. A találmány szerinti eljárás előnye abban is áll, hogy a kiválóan vékony védő-20 réteget alkalmas oldószerekkel lemoshatjuk és tetszőlegesen gyakran megújíthatjuk. Ha a tárgyakra bevonásuk előtt vékony festékréteget viszünk fel, akkor egyúttal a tárgyaknak eltorölhetetlen, de mos-25 ható tartós festését is kapjuk. E célra a földfestékek vizes szuszpenzióit, valamint tetszőleges más fedő- vagy lazurfestékeket alkalmazhatunk. Azonban a kolloidális viasz stb. oldatokat zsírban oldható festé-30 kekkel is megfesthetjük. Az eljárás foganatosítására oly kolloidális vizes oldatok, illetve emulziók alkalmasak, amelyek beszáradás után a kolloidálisan oldott anyagoknak vízben teljesen 85 oldhatatlan, illetve nem duzzadó rétegeit alkotják. Oly oldatok azonban, amelyek nagy mennyiségű emulgátort vagy vízben oldható anyagot tartalmaznak, az eljárás foganatosítására nem használhatók, mert 40 ezek tartós időjárásálló bevonatot nem szolgáltatnak. Kitűnt, hogy az említett fajtájú kolloidális vizes oldatok alkalmazásánál az az előre nem látható hatás mutatkozott, hogy a képződő viaszhártya teljesen homogén és átlátszó és ily állapot- 45 ban éppen úgy viselkedik, mint egy megolvasztott viaszréteg. A találmány szerinti eljárás lényeges előnye továbbá abban áll, hogy a védőréteget hidegen visszük fel és hogy az alj- 50 zatban levő nedvességnek semmi káros hatása nincs. A kapott bevonat az aljzatra még akkor is a legerősebben tapad rá, ha az nem szívóképes felületű, mint pl, a fém, üveg, porcellán, míg az eddigelé 55 alkalmazott eljárásoknál átlátszó, homogén viaszbevonat létesítése céljából az aljzatot (a bevonandó tárgyat) megmelegítették és azután, vonták be a megolvasztott viasszal, addig a találmányt képező eljárás szerint 60 teljesen hideg, illetve még nedves aljzatot is, így pl. frissen vakolt falfelületet, homogén, erősen tapadó és tökéletesen vízálló viasz stb. réteggel vonhatunk be. További előnye az eljárásnak abban áll, hogy 65 a réteg vastagságát tág határok között változtathatjuk. És itt kitűnt, hogy már néhány századrész milliméter vastag rétegnél teljesen kielégítő védelmet kapunk a cseppfolyós víz behatolása ellen, ezenkívül 70 azonban egyúttal a bevont, illetve impregnált aljzatnak, ha ez szívóképes felületű, nagy mértékű légáteresztő képessége marad meg. Ez a hatás különösen fontos, minthogy ezáltal a falazatnak párolgása, 75 illetve levegőiátbocsátó képessége biztosítva van, míg az eddigelé a falazatra rá-, illetve beolvasztott viaszrétegek esetében nem volt meg. Szerves oldószerekkel készített viaszoldatok alkalmazásával szem- 80