100092. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vízgáznak poralakú tüzelőanyagokból való előállítására

Megjelent 1930. évi junius hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LÉTRÁS 100092. SZÁM. — Il/e. OSZTÁLY. i-Eljárás és berendezés vízgáznak poralakú tüzelőanyagokból való előállítására. Heller Miksa gyáros Charlottent>urg\ A bejelentés napja 1929. évi március hó 23-ika. Németországi elsőbbsége 1928. évi április hó 2-ika. A találmány vízgáznak finom szemcsés vagy pedig poralakú tüzelőanyagból való előállítására vonatkozik. A vízgáznak, vízgőznek az izzó tüzelőanyagra való hatása 5 útján történő előállításánál tudvalevőleg meleg használtatik fel, rigyhogy a reakcióteret a bomláshoz szükséges hőmérséklet fenntartása céljából kívülről kell fűteni. 0 Ajánlották már vízgáznak poralakú tüzelőanyag felhasználásával oly módon való előállítását, hogy a tüzelőanyagpor és vízgőz keverékét a bontókamrának a külső hevítéssel izzó állapotban tartott falaira 5 fújják. A tüzelőanyagpor sugarat a reakciótér fűtött falával párhuzamosan is vezették már be a reakciótérbe. A bomlás ezen ismeretes eljárásoknál tökéletlen, mivel a tüzelőanyagpor csupán azon igen 0 rövid ideig van kitéve a külső hevítésnek, ameddig a kamra izzó falát érinti, ill. ezen egyszer végigsiklik. Ennélfogva a külső hevítéssel csupán azon tüzelőanyagrészecskék hevíttetnek a bomláshoz szük-5 séges hőfokra, amelyek a kívülről hevített kamrafal közvetlen közelében foglaltak helyet, míg a távolabb eső tüzelőanyagrészecskék nem érik el ezen hőfokot, rígyhogy a kamrából kiáramló vízgázáram ) még nagy mennyiségű bomlatlan tüzelőanyagport tartalmaz. A találmány szerint a tüzelőanyagpornak vízgázzá és hamuvá való maradéknélküli átalakítását azáltal érjük el, hogy , a tüzelőanyagport és a vízgőzt a bontókamrába úgy fújjuk be, hogy azok ott keringnek, mimellett a kamrát kívülről hevítjük. A tüzelőanyagpor és vízgőz keverékének keringő mozgása folytán fr keverékben levő tüzelőanyagrészecskék nem- 40 csak egyszer jönnek a kívülről hevített kamafalakkal érintkezésbe, hanem többször és mindaddig, amíg a külső hevítés folytán a vízgáz előállításához szükséges bomlási hőfokra nem hevülnek fel. A 45 centrifugális erő hatására ugyanis a még bomlatlan tüzelőanyagrészecskék a kívülről hevített kamrafalakhoz vágódnak és csupán akkor, amikor már hamuvá alakultak át, távolódnak el megkisebbedett 50 fajsúlyuk folytán a kamra falaitól és távoznak el az előállított vízgázzal együtt a kamrából. Tehát valamennyi tüzelőanyagrészecske mindaddig érintkezésbe jön a kívülről hevített kamrafalakkal, 55 míg csak el nem bomlik, úgyhogy az átalakulás tökéletes. Emellett a keverék áramlási sebessége jelentékenyen nagy lehet, anélkül, hogy a reakciókamra méreteit számottevően növelni kellene. Minél 60 nagyobb azonban a keverék áramlási sebessége, annál jobb a bontókamra falain keresztül végbemenő hőátadódás a fűtőgázokról a keringő keverékre. A vízgáz előállítása ezáltal jelentékenyen gyorsabbá 65 válik. Javasolták már azt is, hogy a tüzelőanyagport a gázfejlesztő kamrába érintőlegesen betorkoló fúvókák iitján úgy fújják be, hogy az a kamrában keringő moz- 70 gást végezzen. Azonban ennél az ismert gázfejlesztőnél a tüzelőanyagpor levegő bevezetése folytán a kamrában elógettetett. Ennél a elrendezésnél tehát a tüzelőanyagpor egy részét az átalakuláshoz 75 szükséges meleg fedezésére használták fel. Ennélfogva ezen rendszernél nem volt szó arról, hogy a külső hevítés és a kamra