100026. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses vibrátor
szükséges visszaállító erőt szolgáltatja. Az armatúrát olybá vehetjük, hogy az ci (b) harántrúdnak hosszmenti középvonalával egybeeső (i) virtuális tengely körül 5 rezeg. A (j) sarok merevítését hevederrel létesítjük, vagy mivel a rezgéstengelyhez csatlakozó pótlólagos tömegnek gyakran nincs nagy befolyása, a merevítést, amint a rajzon fel van tüntetve, azáltal érjük el, 10 hogy egyszerűen nagyobb vastagságú fémet használunk. A leírt rezgőszerv, elektromágneses vibrátornál talál alkalmazást, mint a hangerősítőnek mozgó eleme, amelybe az 15 armatúra be van szerelve, hogy az egyik oldalán elrendezett mágnespóluspárhoz közeledő és attól távolodó rezgést végezzen. A rezgőszervnek armatúrarésze az (f) ujjtól a (g) tőig terjed (2. ábra); ez a 20 rész a mágnespólusok fölött fekszik és azokkal együtt működik. Az ar.matúrarész (x) hossza a rezgéstengelyre merőleges irányban legalább oly nagy, mint az armatúra és a rezgéstengely közti (y) tá-25 volság. Az állandó mágneses vonzás irányát a (h) nyíl mutatja (1. ábra). Rendszerint kívánatos, hogy a (b) harántrúd ne hajoljon ki nagy mértékben, amiért is azt, harántmetszetének függélyes irányá-30 ban, azaz a mágneses vonzás irányában nagyobbra méretezzük, amint ez fel is van tüntetve. A gyakorlatban úgy a harántrúdnak, mint az armatúrának alsó (azaz a működő) felületét előnyösen egymással 35 szinelően készítjük, amint ez fel is van tüntetve. Az imént részletesen leírt rezgőszervben elrendezett merevített darabnak hatása abban áll, hogy a harántrúdnak tor-40 ziója folytán létrejövő visszaállító erő lényegében olyan, mintha az az armatúra sarkánál fejtetnék ki. Ahelyett, hogy az armatúra vastagsága állandó volna és az rögtönösen menne át 45 a (j) sarokba, az armatúrát akként is képezhetjük ki, hogy annak (g) része, vagyis töve csekély görbülettel megy át a sarokrészbe, ahol is az armatúrának vastagsága az ujj felé kissé csökkentve 50 van, úgyhogy a görbe kontúr a (b) harántrúdnak felső szélétől az armatúra egész hosszán át, illetve annak végéig terjed. Ily módon magának a rezgőszervnek természetes rezonáló frekvenciáit kevésbbé 55 élesekké tehetjük, mint amilyenek volnának, ha az armatúra vastagságai hirtelen változnának. Az (m) öszekötőrúd, az armatúrát a terheléssel, pl. egy diafragmával köti össze, melyet az armatúra hajt, vagy mely az 60 armatúrát hajtja. A terhelésnek összeköttetési pontja az armatúrával előnyösen az armatúrának középpontja és sarka között, célszerűen az armatúra sarkától nézve, az armatúra hosszának egy har- 65 . madában vagy két ötödében fekszik. Világos, hogy egyenértékű eredményeket érhetünk el, ha az armatúrát csap körül forgathatóan rendezzük el és a szükséges visszaállító erőt bármely ismert 70 vagy alkalmas módon létesítjük. Ilyen kiképzés van alkalmazva a második foganatosítási alaknál (3. ábra). Az (a) armatúra megfelelő (a rajzon fel nem tüntetett) csapokra akként van felsze- 75 relve, hogy az (i) tengely körül rezeghessen, a (j) sarok pedig az armatúrának (g) töve és az (i) tengely között, mint az előbbi foganatosítási alaknál, merevítve van. A (k) hajlékony lemez a (j) mereví- 80 tett saroktól lefelé nyúlik és az (1) csavarhoz fekszik. A (k) lemez szolgáltatja a visszaállító erőt; az (1) csavarnak forgatásával az (a) armatúra és ez utóbbi alatt elrendezett (fel nem tüntetett) pólu- 85 sok közötti légrés szabályozható. Világos, hogy a (k) lemez bármely, pl. az (a) armatúrával ellenkező iránvban is nyúlhatik ki. Ennél a foganatosítási alaknál némely- 90 kor a (k) lemez és az (1) szabályozócsavar között fellépő kopogás kellemetlenné válik; ezt a kellemetlenséget a harmadik foganatosítási alakkal kerüljük el, melynek egyéb előnyei is vannak. Itt ugyanis a két 95 (e) tartóoszlop (4. ábra) oly járom segélyével van egymással egyesítve, melyen az (n) szemölcs van kiképezve. A rezgőszervnek az első foganatosítási alaknál (1. ábra) leírt alakj •el V<xN, ÜZZ&I a különb- 100 seggel, hogy a (j) merevített sarok (4. ábra) egyenes kontúrvonalakkal van kiképezve. A (j) saroknak felső végéhez a finom csavarmenetes (p) csavarorsó van erősítve, mely az (n) szemölcsben kiképe- 105 zett furaton átjár és az ebből kiálló végén a ráosavarolt (q) szabályozó csavaranyával van ellátva. Az (n) szemölcsben lévő furat a (b) harántrúdnak felső szintjénél kissé mélyebben van kiképezve, úgyhogy 110 a (p) hajlékony csavarorsó hajlító igénybevételnek van alávetve. A (q) csavaranyának meghúzása révén a (b) harántrúdra húzó erőt fejtünk ki, miáltal az (a) armaüira és a mágnespólusok kö- 115 zötti légrés szabályozható. Minthogy a (p)
