100026. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses vibrátor

szükséges visszaállító erőt szolgáltatja. Az armatúrát olybá vehetjük, hogy az ci (b) harántrúdnak hosszmenti középvona­lával egybeeső (i) virtuális tengely körül 5 rezeg. A (j) sarok merevítését hevederrel létesítjük, vagy mivel a rezgéstengelyhez csatlakozó pótlólagos tömegnek gyakran nincs nagy befolyása, a merevítést, amint a rajzon fel van tüntetve, azáltal érjük el, 10 hogy egyszerűen nagyobb vastagságú fé­met használunk. A leírt rezgőszerv, elektromágneses vibrátornál talál alkalmazást, mint a hangerősítőnek mozgó eleme, amelybe az 15 armatúra be van szerelve, hogy az egyik oldalán elrendezett mágnespóluspárhoz közeledő és attól távolodó rezgést végez­zen. A rezgőszervnek armatúrarésze az (f) ujjtól a (g) tőig terjed (2. ábra); ez a 20 rész a mágnespólusok fölött fekszik és azokkal együtt működik. Az ar.matúrarész (x) hossza a rezgéstengelyre merőleges irányban legalább oly nagy, mint az ar­matúra és a rezgéstengely közti (y) tá-25 volság. Az állandó mágneses vonzás irá­nyát a (h) nyíl mutatja (1. ábra). Rend­szerint kívánatos, hogy a (b) harántrúd ne hajoljon ki nagy mértékben, amiért is azt, harántmetszetének függélyes irányá-30 ban, azaz a mágneses vonzás irányában nagyobbra méretezzük, amint ez fel is van tüntetve. A gyakorlatban úgy a haránt­rúdnak, mint az armatúrának alsó (azaz a működő) felületét előnyösen egymással 35 szinelően készítjük, amint ez fel is van tüntetve. Az imént részletesen leírt rezgőszerv­ben elrendezett merevített darabnak ha­tása abban áll, hogy a harántrúdnak tor-40 ziója folytán létrejövő visszaállító erő lé­nyegében olyan, mintha az az armatúra sarkánál fejtetnék ki. Ahelyett, hogy az armatúra vastagsága állandó volna és az rögtönösen menne át 45 a (j) sarokba, az armatúrát akként is ké­pezhetjük ki, hogy annak (g) része, vagyis töve csekély görbülettel megy át a sarokrészbe, ahol is az armatúrának vastagsága az ujj felé kissé csökkentve 50 van, úgyhogy a görbe kontúr a (b) haránt­rúdnak felső szélétől az armatúra egész hosszán át, illetve annak végéig terjed. Ily módon magának a rezgőszervnek ter­mészetes rezonáló frekvenciáit kevésbbé 55 élesekké tehetjük, mint amilyenek volná­nak, ha az armatúra vastagságai hirtelen változnának. Az (m) öszekötőrúd, az armatúrát a ter­heléssel, pl. egy diafragmával köti össze, melyet az armatúra hajt, vagy mely az 60 armatúrát hajtja. A terhelésnek össze­köttetési pontja az armatúrával előnyö­sen az armatúrának középpontja és sarka között, célszerűen az armatúra sarkától nézve, az armatúra hosszának egy har- 65 . madában vagy két ötödében fekszik. Világos, hogy egyenértékű eredménye­ket érhetünk el, ha az armatúrát csap körül forgathatóan rendezzük el és a szükséges visszaállító erőt bármely ismert 70 vagy alkalmas módon létesítjük. Ilyen kiképzés van alkalmazva a máso­dik foganatosítási alaknál (3. ábra). Az (a) armatúra megfelelő (a rajzon fel nem tüntetett) csapokra akként van felsze- 75 relve, hogy az (i) tengely körül rezeghes­sen, a (j) sarok pedig az armatúrának (g) töve és az (i) tengely között, mint az előbbi foganatosítási alaknál, merevítve van. A (k) hajlékony lemez a (j) mereví- 80 tett saroktól lefelé nyúlik és az (1) csa­varhoz fekszik. A (k) lemez szolgáltatja a visszaállító erőt; az (1) csavarnak for­gatásával az (a) armatúra és ez utóbbi alatt elrendezett (fel nem tüntetett) pólu- 85 sok közötti légrés szabályozható. Világos, hogy a (k) lemez bármely, pl. az (a) arma­túrával ellenkező iránvban is nyúlha­tik ki. Ennél a foganatosítási alaknál némely- 90 kor a (k) lemez és az (1) szabályozócsavar között fellépő kopogás kellemetlenné vá­lik; ezt a kellemetlenséget a harmadik fo­ganatosítási alakkal kerüljük el, melynek egyéb előnyei is vannak. Itt ugyanis a két 95 (e) tartóoszlop (4. ábra) oly járom segé­lyével van egymással egyesítve, melyen az (n) szemölcs van kiképezve. A rezgő­szervnek az első foganatosítási alaknál (1. ábra) leírt alakj •el V<xN, ÜZZ&I a különb- 100 seggel, hogy a (j) merevített sarok (4. ábra) egyenes kontúrvonalakkal van ki­képezve. A (j) saroknak felső végéhez a finom csavarmenetes (p) csavarorsó van erősítve, mely az (n) szemölcsben kiképe- 105 zett furaton átjár és az ebből kiálló végén a ráosavarolt (q) szabályozó csavaranyá­val van ellátva. Az (n) szemölcsben lévő furat a (b) harántrúdnak felső szintjénél kissé mélyebben van kiképezve, úgyhogy 110 a (p) hajlékony csavarorsó hajlító igénybevételnek van alávetve. A (q) csa­varanyának meghúzása révén a (b) harántrúdra húzó erőt fejtünk ki, miáltal az (a) armaüira és a mágnespólusok kö- 115 zötti légrés szabályozható. Minthogy a (p)

Next

/
Oldalképek
Tartalom