99954. lajstromszámú szabadalom • Egyenáramú erősítő
Mesrjelent 1930. évi junius hó 2-án. m ív?-3 MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 99954. SZÁM. — Vll/j. OSZTÁLY. Egyenáramú erősítő. Dr. Erich Asch mérnök Berlin-Sudende. A bejelentés napja 1928. évi november hó 7-ike. Németországi elsőbbsége 1927. évi november hó 10-ike. Egyenáramú erősítés alatt a normális kathódsugárrelais (erősítő cső) alkalmazását ismerik, melynél az egyik fokozat anódja az utána következő fokozat rácsá-5 val, váltakozóáramú-átvívő nélkül, közvetlenül van összekötve, úgyhogy az egyes fokozatok nemcsak a váltó-, hanem az egyenáramú feszültséget is felerősítik. Ennek megfelelően két egymást követő fo-10 kozat katódái közötti feszültségkülömbség egy csőnek a teljes k atá d - a n ó d - f eszű 1 tségének (munkafeszültségének) és az azt követő eső rácselőfeszültségének összegével egyenlő (lásd az 1. ábrán (Al, A2,) ill. 15 (A3) munkafeszültségeket és (Gl, G2), ill. (G3) rácselőfeszültségeket). Ha már most — mint azt az eddig használatos egyenáramú erősítőkkel tették — az egyes fokozatok csöveinek ugyanazt a 20 munkafeszültséget adjuk, igen tekintélyes összfeszültségre van szükségünk és emellett a végerősítő csőre jutó feszültség nem is elegendő. Továbbá az első fokozat anódái nem is 25 az áramforrás positiv sarkával, hanem megfelelő részfeszültségű pontokkal kötendők össze. A találmány szerint ezen hátrányok kiküszöbölésére, az egyes erősítő fokozatok 30 anódáit az áramforrás positiv sarkával ellenállásokon át kötjük össze. Ezek a terhelési ellenállások a belső csőellenállások többszörösét, legalább ötszörösét teszik ki. A találmány példaképpeni megoldási 85 alakját a mellékelt rajzok nyomán óhajtjuk ismertetni. Ezek három-fokozatú egyenáramú erősítővel kapcsolatban szemléltetik a találmány különböző megoldási alakjait. így az 1. ábra oly három különálló csőből álló 40 egyenáramú erősítőt tüntet fel, melynél az első két fokozat anódái a következő fokozat rácsával közvetlenül és az áramforrás positiv sarkával terhelő ellenállásokon át vannak összekötve. A 45 2. ábrán feltüntetett erősítő az 1. ábra szerinti egyenáramú erősítő oly megoldási alakja, melynél az egyes fokozatok kató dái ellenállásokon át sorba kapcsolva, egyetlen fűtőáramkört alkotnak. A 50 3. ábra oly erősítőt szemléltet, melynél a három fokozat elektródái egyetlen edény közös vakuuinában vannak elhelyezve. Végül a 4. ábra a 3. ábra szerinti erősítőnek to- 55 vábbi megoldási alakja. Mint az 1. ábrán látható, az (11) ill (12) előfokozatoknak (Al) ill. (A2) munkafeszültsége az (E) összfeszültség tetszés szerinti tört részévé tehető, a (wl) ill. (w2) 60 ellenállások kellő megválasztásával. A bejövő feszültséget az (x)-pontokban adjuk az (11) cső rácsára; a kimenő áramot az (13) cső áramkörébe iktatott a jelzőkészülék veszi fel, mely tetszés szerint vagy 65 mérőeszköz, jelfogó vagy hangosan beszélő. A két előfokozat (11) ill. (12) csöveinek anódái a (wl) ill. (w2) ellenálláson át az áramforrás positiv sarkához vannak kapcsolva. Ezen ellenállások értéke ak- 70 kora, hogy a cső (a csekély áramterhelés folytán megnövelt) belső ellenállásnak többszöröse, legalább ötszöröse. Az (Al) ill. (A2) feszültségek célszerűen 10 és 30 volt között választandók. 220 volt össz- 75 üzemfeszültséget és csekély átfogású előfokozatokat is feltételezve, a (wl) ill. (w2) ellenállások értéke kb. 15—30 megohm.
