99934. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés égési erőgépeknek folyékony vagy poralakú égési anyaggal való működtetésére

_ 4 — a kompressziólevegőnek az (1) munkahenger böl való akadálytalan behatolására, mihelyt ez a levegő az előkamrának (17) torkolatán áthalad. 5 Az égési anyag már most kb. a kompressziólöket végéig tehát négyütemű gépeknél ket teljes ütem tartamára, a (3) elökamrában marad. Az égési anyagot e hosszú veszteglési időtartam alatt az elő-10 kamra forró falainak hőkisugárzása, illetve az előkamrába behatoló forró kompressziólevegő hatásosan előmelegíti és vegyileg már feltárja, tehát a gyors elégés számára jól előkészíti. E felhevítés és 15 elgázosítás alkalmával azonban az égési anyagból és levegőből álló keverék a tériOganatnövekedés folytán kiterjed. Ehhez képest az előkamra űrtartalmának oly nagynak kell lenni, hogy az esetről-20 esetre adagolt égési anyag a gép teljes terhelésénél is a hőkiterjedés dacára, a kompresszióperiódus alatt az (1) munkahengerből a (3) előkamrába szorított levegőmennyiség mellett helyet találjon és 25 ne következzék be az, hogy az adagolt égési anyag helyszűke miatt már az említett veszteglési időtartam alatt az (1) munkahengerbe áttolódjék. E feltételeket kielégítendő a (3) előkamra belső befo-30 gadó terének nagysága a találmány szerint bizonyos határok között bizonyos meghatározott arányban áll a friss levegő térfogatához (légköri nyomásnál számítva), illetve négyütemű gépeknél után-35 töltés nélkül az (1) munkahenger szívási térfogatához és a kompressziónyomáshoz. Minthogy a leginkább előforduló gyújtási hőmérsékletek elérésére a gyakorlatban rendszerint kb. 28—32. atm. kompresszió-40 nyomással dolgoznak, a valóságban csupán ezt a kompressziót kell a (3) előkamra nagyságának megszabásánál figyelembe venni. Ehhez képest az előkamra űrtartalma a találmány szerint a munka-45 henger friss légtérfogatának kb. 0.4—1.5 százalékát teszi, ahol is feltételeztük, hogy a munkahenger friss levegője légköri nyomás alatt áll. A 3. előkamra megfelelően megnagyobbítandó, ha a friss levegő 50 az (1) munkahengerbe való beáramlásnál már magasabb nyomás alatt áll. A poralakú égési anyagból és levegőből álló keverék öngyulladás folytán már az előkamra belsejében kezd égni. A (3) elő-55 kamrában meggyuladó és elégő égési anyagrész mennyisége a kompresszió végén az elökamrában lévő levegő mennyiségétől függ. Minthogy minden égési anyagnak a meggyulladásához és elégéshez oxigénre van szüksége, az elökamrában 60 veszteglő égési anyagból csak oly részmennyiség éghet el, amelynek megfelelő égési levegő az elökamrában jelen van. Az előkamrának a találmány szerint megszabott nagysága mellett az ott veszteglő 65 égési anyag főtömege oxigénhiány folytán még nem ég el a (3) elökamrában, hanem csak az öngyulladási hőmérséklet fölé hevíttetik. Ezen nagy hőfokra felhevített és vegyileg felhasított égési anyag azon- 70 ban a munkahenger légtöltésébe való behatolás alkalmával azonnal meggyullad és a levegőben eléggé gyorsan ég el. Az a friss levegő, mely a (3) elökamrában egy égési anyagrész elégésének megindí- 75 tásához szükséges, a kompresszió alatt az (1) munkahengerből az előkamra nyitott (17) torkolata útján jut a (3) előkamrába. Ez a levegő azonban részben vagy egészen kívülről is pl. az égési anyaghoz kevert SC szállítólevegő gyanánt vagy különállóan, valamely külön szelep útján vezethető be az előkamrába. A feltüntetett nagyságú előkamránál annak belsejében oly nagy égési anyag- S5 rész gyújtható meg és égethető el, hogy az ennek révén az elökamrában létesített nyomásnövekedés elegendő arra, hogy az (1) munkahengerben a kompresszió végnyomását legyőzze és az előkamra egész 9C tartalmát örvénylő felkavarás és szétporlasztás mellett az (1) munkahengerbe hajítsa (önbefúvás). Emellett az elökamrában előidézett nyomásnövelés a kompresszió végső részéig kisebb marad, mint 9E az (1) munkahengerben uralkodó nyomás és csak a kompresszió végén haladja túl a munkahenger kompressziónyomását, úgyhogy csak ekkor idézi elő az előkamra túlnyomása az előkamra tartalmának az 1( (1) munkahengerbe való behajítását. Míg egyfelől az előkamra űrtartalmának alsó hatását a (3) elökamrában lévő égési anyagrész elégésének megindításához szükséges légsúly alapján szabjuk 1( meg, addig másfelől a (3) előkamrát túlnagyra sem szabad megszabni, mert különben a benne elégő égési anyagrészmennyiség és az előkamra falainak való hőátadás folytán előálló liőveszteségük 1 túlnaggyá válnának és bizonyos körülmények között, különösen csekély terhelés esetén, az egész égési anyag már a (3) elökamrában égne el és nem maradna több égési anyag az (1) munkahengerbe való l kifúváshoz.