99922. lajstromszámú szabadalom • Vékony réteget szántó eke

Megjelent 193Q. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 99922. SZÁM. — X/a. OSZTÁLY. Vékony réteget szántó eke. Kopycinski Alexander mérnök Krakow. A bejelentés napja 1929. évi április hó 23-ika. A gyakorlatban eddig használt ekéknek a következő hátrányai, ill. hiányai vannak: 1. A szántás mélységétől függő földsáv-5 vastagság némileg mélyebb szántásnál már meglehetős jelentékeny lesz és ennekfolytán a talaj aprítása és lazítása túlságosan gyenge> lesz. 2. Az eketalpnak a barázda fenekén és 10 oldalán való súrlódása folytán fellépő ellenállások jelentékeny vonóerőveszteséget okoznak. 3. A keretes és többvasú ekék keretei, ill. járóállványai rendesen oly kivitelűek, 15 hogy a szántóvasak kicserélése vagy azok számának megváltoztatása, valamint más, a talaj felhányására vagy lazítására szolgáló mezőgazdasági szerszámoknak a ke reten való megerősítése nagyon nehéz. 20 Fenti hiányosságokat, ill. hátrányokat megszüntetni a találmány tárgyát képező eke. A vékony réteget szántó eke, melynek elnevezése a vékony, ferde földsávoktól 25 ered, melyeket a szántóvasak hasítanak és melyek a szántás mélységétől független és meglehetős állandó vastagsággal bírnak vagy az oly szántóvasakkai ellátott eke, melyek leszedőbádogokkal vannak 30 egyesítve és vékony, ferde, a szántás mélységétől független földsávokat hasítanak le, a mellékelt rajzon van példaképpen fel tüntetve. Az 1. ábra a találmány szerinti eke oldal-85 nézete. A 2. ábra felülnézet, a 3—6. ábrák függélyes metszetek a (72) tengelyen átfektetett c—d, a (70) tokban levő végnélküli csavar (69) szegmense mentén fektetett a—b, a (2) ekerúd men- 40 tén fektetett (v—w és az ekevason átfektetett e—f vonal mentén. A. 7. ábra vízszintes metszet az r—s vonal mentén, melyből az ekevas felülnézete látható. A 45 8. ábra az eke hátsónézete. A 9. ábra a jobboldali, ferdén megerősített járókerék. A 10. ábra az eke elölnézete. A 11—12. ábrák a hajtómű függélyes na- 50 gyobb léptékű metszetei a 2. ábra t—u és m—n—o—p vonalai mentén, a 13. ábra a mellső járókerekek ferde beállításának sematikus példái jobbfelé való elfordulásuknál. A 55 14. ábra vázlatos részletrajz. A 15—17. ábrák a hajtómű tokján át vett nagyobb léptékű vízszintes metszetek az 1. ábra g—h, i—j és k—1 vonalai mentén. A 60 18. ábra a középső, háromszögletes fogban végződő ekevas mellső részének felülnézete. A találmány szerint az eke a járóvázböl és a leszedőbádogokkal egyesített (84, 85) 65 ekevasakból áll, melyek a (78, 79, 80, 81, 82, 83) felfüggesztések révén a (63, 64) léceken vannak megerősítve melyek viszont az (59, 60) harántsínek, valamint a (61) átlóssín révén merevített (57, 58, 62) 70 járókerethez vannak erősítve. A (84, 85, 86) ekevasak elvileg abban különböznek a használatos ekevasaktól, hogy két élilel bírnak, melyek közül az egyik a talajt a föld felőli oldalon lejtő- 75 ben, a másik pedig a barázda fenekén vízszintes irányban hasítja, miáltal ferde földsávok vágnak le. Azonkívül úgy van-