99908. lajstromszámú szabadalom • Eljárás épületek kiszárítására

Megjelent 1930. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 99908. SZÁM. — VlII/a. OSZTÁLY. Eljárás épületek kiszárítására. Deuba Deutsche Bautentrocknung-sg-esellschaft m. b. H. Hannover. A bejelentés napja 1927. évi december hó 13-ika. Nedves helyiségek, új épületek stb. gyors kiszárítására eddigelé a kiszárítandó helyiségben égő kokszos kosarakat állítottak fel. A koksz elégéséhez szükséges levegőt 5 a helyiség szolgáltatta. Az elhasznált levegő pótlása ajtónyílásokon vagy az épület természetes hézagain át történt. Az égéstermékek, a szénsavtartalmú füstgázok levegővel keveredve felszálltak a kosarakból 10 s a nedves falfelületekre értek. Ennek a légáramlásnak hatását a kosarak égő koksztartalmának sugárzó hője még fokozta. Mivel a kokszos kosarakat a helyiség belsejében kellett elhelyezni, a szárításnak ez 15 a módja tűzveszélyes. Sok esetben megrongálódott a kosarak helyénapadió, azonkívül a mennyezetek és falak vakolásán a sugárzó hő folytán repedések mutatkoztak. Az ilyen, a helyiségben felállított 20 kokszos kosár a külső levegőre szívó hatást gyakorol. Az épület természetes hézagain át elérhető légcsere természetszerűleg igen csekély mérvű. Az eddigiek szerint nyilvánvaló, hogy 25 a leírt módszernél az állandóan halmozódó tetemes hőmennyiségek mellett a helyiségben csakhamar magas hőmérsékletnek és erős párolgásnak kellett bekövetkeznie. A nedves levegő elvezetéséről azonban nem 30 történt gondoskodás. Ahol a forró nedves levegő hideg falfelületekkel került érintkezésbe, beállt a harmatpont és vízkiválasztás mutatkozott. E módszerrel szemben jelentős javítást jelentett az az eljárás, 35 amely szerint koksszal fűtött szárítókemencéket állítottak fel, ezeknek füstgázait a szabadba vezették és bennük rajtuk csővezetékekben keresztülvezetett friss levegőt hevítettek. Ezt a felhevített friss levegőt, amely csupán a külső levegő szén- 40 savtartalmával bírt, vezették be a kiszárítandó helyiségekbe. A kiszárítandó helyiség ezen eljárás mellett is bizonyos, a légkörinél alacsonyabb nyomás alatt állott, mivel a kokszkemencék az elvezetett égési 45 gázok és a forró levegő felhajtó ereje következtében a kokszos kosarakhoz hasonlóan szívóhatást fejtettek ki. Hátránya ezen eljárásnak az is, hogy itt is, mint a közönséges kokszos kosaraknál, a sugárzó liőt is 50 ki kell használni és minden egyes helyiséget ilyen kemencével kell ellátni, viszont a kemence maga mint szénsavforrás kikapcsolódott. Közös hátránya még mindkét ismertetett 55 eljárásnak az, hogy a kokszos kosarakat egyenként kell megrakni és üzembentartásuk végett a gázokkal telt helyiségekbe ismételten be kell menni s mindezen felül a tüzelőanyag felsőbb emeletekre való 60 felszállítása is körülményes. Ezenfelül minden egyes kemencéhez csővezetékek létesítendők a friss levegő hozzávezetésére és a füstgázok elvezetésére. Ezenfelül a vakolás időelőtti szárítása 65 káros hatással van a vakolat megkeményedési folyamatára, mivel a vakolatmésznek a karbonizálódáshoz vízre van szüksége. A jelen bejelentés tárgyát tevő, a mellé- 70 kelt rajzpéldával megvilágított szárító eljárás más elvekből indul ki. Az új eljárás azon az elven alapul, hogy a kiszárítandó (a) helyiségek egy az épületen kívül elhelyezett (b) berendezés segítségével (c) 75 csővezetéken keresztül meghatározott hőmérsékletű nyomólég hatásának teendők