99887. lajstromszámú szabadalom • Födémszerkezet

Megjelent 1930. évi május hó 330-én. MAGYAR KIRÁLY! SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 99887. SZÁM. — VIII a. OSZTÁLY. Födémszerkezet. Óriás Zolián és Kohn Ottó oki. mérnökök Budapest. A bejelentés napja 1929. évi junius hó 19-ike. A gyakorlatban használatos, vasgerendával készülő, üreges és tömör téglaboltozatos, valamint vasbeton födémszerkezeteknek, gazdaságosság szempontjából, szá> mos hátrányuk van. A vas bet onl emez.es födémek önsúlya igen nagy és annak következtében, hogy a vasgerendát a tartónak csak kis hosszán fellépő, maximális nyomatékra kell méretezni, a tartó nag> ) részében túlméretezettség áll elő. VasbetonkoszorÍL alkalmazása esetében csökken ugyan a pozitív nyomaték s a vas gerenda teherbírása a befogási, negatív nyomaték helyén is legalább részben ki-i használtatik, de a vasbetonkoszorú készítésének, különösen pedig zsaluzásának a költségei ez esetben is drágítják a födémet. A vasgerendák közötti téglaboltozatok esetében pedig" a tartók egymástól való i távolsága nem növelhető oly mértékben, hogy a vasgerendák amaz előnye ki volna használható, hogy súlyuk nem növekedik a terhelő sáv növekedésének arányában. A bejelentés tárgyát képező födémszerkezet a fenti hátrányokat kiküszöböli rész ben a vasgerendák jobb befogással járó, gazdaságos kihasználása és zsaluzás nélkül készülő koszorú alkalmazásával, rész ben a vasgerendák közének kisebb önsúlyú szerkezet segítségével történő áthidalásával, amelynek alkalmazása esetén a vas gerendák távolsága ugyanoly nagy lehet, mint vasgerendák közötti vasbetonlemez nél, ellenben a zsaluzása jóval egyszerűbb és olcsóbb. A mellékelt rajzon az 1. ábra a födémszerkezetet alaprajzban, a 2a. és 2b. ábrák keresztmetszetben, a 3a. és 3b. ábrák hosszmetszetben tüntetik fel. Ezekből látható, hogy az (A) és (C) szélső és a (B) középső főfalon felfekvő (D) és (E) vasgerendák oly módon vannak elhelyezve, hogy az (A—B) közt áthidaló (D) födémgerendák átnyúlván a (B) középfőfalon a (B—C) közbe s a (C—B) közt áthidaló (E) 45 gerendák átnyúlván a (B) középfőfalon az (A—B) közbe a (B) középfőfal két oldalán, vele párhuzamosan haladó, folytatólagos tartókként, megfelelően méretezett (F) és (G) vasbetongerendák segítségével kerül- 50 nek egymással oly kapcsolatba, hogy a (D) gerendák (B) középfőfalon túlnyúló és a (G) vasibetongerendával lefogott végének az (A—B) köz terhelése alatt bekövetkező felemelkedése csak a (11—C) közt áthidaló 55 (E) vasgerenda deformálásával s ugyanígy a (B—C) közt áthidaló (E) gerendák (B) középfőfalon túlnyúló és (F) vasbeton gerendával lefogott végének a (B—G) köz terhelése alatt történő felemelkedése csak 60 az (A—B) közt áthidaló (D) vasgerendák megfelelő deformálásával történhetik meg, ami a szerkezetnek a többtámaszú, illetve végén részben befogott tartóéhoz hasonló viselkedést és teherbírást biztosít 65 anélkül, hogy az (A, B) és (C) falak közét átfogó, túlságosan hosszú gerendákat kel lene alkalmazni. A vasgerendák közét betonból, salakbetonból, égetett agyagból vagy bármely 70 más, merev anyagból készült, fordított U vagy hasonló alakú (2) ürtestek között, a főfalakkal párhuzamosan haladó (4) vasbetonbordák (2a. és 3a. ábra) vagy pedig a (9) nádcellák vagy más, kevéssé merev 75 anyagból készáilt cellák között és felett készült (10) bordáslemezek (2b. és 3b. ábra) hidalják át, amelyek betonozása a vasgerendák körülbetonozásával és a (B) középj főfal két oldalán haladó (F) ós (G) vas- 80