99847. lajstromszámú szabadalom • Gép egyes magvak vetésére

mentén futó (6) hasítékkal van ellátva, úgyhogy a hengerek rúgózásra képesek és saját feszültségük folytán a félhenger­alakú (4) furatokban helytállóan ülnek és 5 elfordulás ellen biztosítva vannak. Az (5) henger felső végéből a (7) merítőszerv lép ki. Ez utóbbi belső oldalán sima és kör­szeletalakú keresztmetszettel bíró csator­nából áll, amely az ábrázolt foganatosí­tó tási alaknál mint kétmenetű spirális van kiképezve, amelynek görbületi sugarai a szabad (8) merítővégtől az (5) esőben meg­erősített vetővég felé lassanként rövidül­nek. Közvetlenül a (7) csatornának az (5) 15 csőbe való belépése előtt — kb. (9)-nél — a csatorna görbületi sugara ugrásszerűen csökken és azután az egyenes végrészbe megy át; a (7) csatorna, éppen úgy, mint a vetővégnél, a merítővégnél is egyenes, .20 azaz oo görbületi sugárral van ki­képezve. A (7) csatornának (8) merítővége és annak vetővége egymást kissé keresz­tezik (windscliief), úgyhogy a vetőmag­vak kimerítését az (5) cső nem akadá-25 lyozza. A (4) furatok között fennmaradó bordák fölött rugalmas anyagból való (13) gyűrűk (gumi, lapos spirálrúgók) vannak ágyazva, melyek oldalirányban szorosan, egymáshoz simulnak és mellső, 30 valamint hátsó éleikkel az (1) vetőkerék oldalfelületeire és a, (4) furatokat oldal­irányban lefedő (10) lemezre felfekszenek. A (33) gyűrűk egyik végükkel a vetőkerék mélyedéseiben helyezkednek el, úgyhogy 35 azok ezen mélyedések és az ellenfal gya­nánt szolgáló (10) lemez útján rögzíttet­nek. A merítősz,erveket (merítőesatorná­kat) az (5) csövekkel együtt azon távol­ságnak megfelelően helyezzük a (4) fura-40 tokba, amelyben az egyes magvak egy­másután a talajba lielyezenedők. A be­mutatott foganatosítási példánál minden negyedik, (4) furatban van egy merítő­csatorna elrendezve. Az (5) cső útján a 45 (13) gyűrűk oldalt nyomatnak és defor­málódnak, úgyhogy azok az összes többi (4) furatot továbbra is lezárják. A (4) fu­ratok külső végén a vetőkerék (14) gyűrű­horonnyal van ellátva, amely, amint ké-50 sőbb ismertetni fogjuk, a helytálló résszel együttműködik. (15) a vetőkerék futó­felületét jelzi, amely kerék üzem közben a földben szabályozható mélységben gördül. A gépnek (3) "helytálló része" (16) töltő-55 tölcsérrel van ellátva, amely (17)-nél be­mélyed; ezen mélyedésben fut a vető­kerék. A (17) bemélyedés alatt és attól oldalirányban a tölcsér (18)-nái keskenye­dik és a vetőmagtartányt képezi; a vető­magtai'tány keskeny táska, amely a raj- 60 zon (4., 5., 6., 7. és 1. ábra) a vetőkerék tői jobbra fekszik. A (18) tölcsérnek, illetve vetőmagtartánynak (19) fala (20)-nál meg van szakítva és csak (21) nól folytatódik, úgyhogy a (18) tartányból a (18') táskába 65 vezető szabad átmeneti nyílás képeztetik. A rajzon az oldalsó fedőlemez, amely a töksért ós a (18) vetőmagtartányt le­takarja, nincs ábrázolva. Ezen oldalsó fedőlemez a tölcsér (22) lécén van meg- 70 erősítve és a (19) falig nyúlik, mimellett az oldallemeznek alsó éle le van görbítve, úgyhogy az a (23) vonal mentén a vető­magtartány (24) falára felfekszik és a (18') táskának a (20, 21) élek között szabadon 75 maradó belépési nyílását fedi. Ilyen mó­cl on fi vetőmagvak számára a (16) tölcsér­től a (24) fal ós az oldalsó fedőlemez közé zárt (18) vetőmag tar-tányou át, amely utóbbi alsó végén az oldalsó lemez (23) éle 80 útján el van zárva, zárt utat képezünk, amelynek mentén a, magvak a (20—21) nyíláson át a (1.8') táskába, vándorolnak. A helytálló részen a forgási tengely alatt (25) vezetősín van megerősítve, amely ga csak azon területre terjed, amelyen belül a (4) 1 uratok, illetve az (5) csövek magva­kat tartalmaznak. Ezen (25) vezetősín a (26) lemezen ül, amely a (18') táskától le­felé nyúlik és szorosan a velőkerékre erő- 90 sített (10) lemezhez simul. A (26) lemez a vetőmagtartány (24) falának alsó részét képezi. A (25) sín a vetőkerék (14) hor­nyába nyúlik és szélessége, valamint vas­tagsága legmagasabb pontjától kezdve a 95 legalacsonyabb, a talaj felett fekvő pont­jáig kisebbedik. A sín legalacsonyabb pontján, függőleges irányban a forgási tengely alatt vízszintes (27) alapf elület­van elrendezve, amely a sín hátsó vége ic irányában annyira terjed, hogy az a vető­kerék kerületén (3. ábra, pontvonalkázott vonal) túl előrenyúlik. A berendezés működési módja már most a következő: ic Miután a (18) vetőmagtartányt vető­magvakkal megtöltöttük, a vetőgépet a (15) futófelülettel a talajra, helyezzük és a nyíl irányában mozgatjuk, úgyhogy a vetőkerék az óramutató járásával egyező n irányiján forgásba jut. Ekkor a (7) me­ritőcsatorna (8) vége a (18') tartányból bizonyos számú magot merít, amely tar­tányba a magvak a (20, 21) élek között szabadon maradó nyíláson át lépnek be. 11 A vetőkerék további forgása alatt a ki­merített magvak a (7) csatorna egyenes részében lefelé csúsznak ós a görbülethez

Next

/
Oldalképek
Tartalom