99813. lajstromszámú szabadalom • Eljárás zománcok és üvegek zavarosítására

Megjelent 193Q. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁIYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 99813. SZÁM. — XVII/e. OSZTÁLY. Eljárás zománcok és üvegek zavarosítására. Dl*. Kreidl Ig-nác gyáros Wien. A bejelentés napja 1928. évi szeptember hó 20-ika. Ausztriai elsőbbsége 1927. évi szeptember hó 26-ika. A vaszománcokhoz való ismert fehér zavarosítószerek, mint pl. az ónoxid, lényegükben azáltal hatnak, hogy az üvegömlesztékben nem oldódnak fel, hanem fino-5 maii eloszlanak. (L. J. Grünwald: „Theorie und Praxis der Blech u. Gussemailindustrie.) Ezeket az ismert fehér zavarosítószereket rendszerint a zománc, illetőleg üvegkeverékhez a malomban való 10 őrlésnél adagolják és pedig a zavarosítószer adagmennyisége általában, pl. ónoxid és zirkoniumoxid esetében, a megömlesztett zománc súlyának 5—10%-a között ingadozik. 15 A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy üveg és zománcelegyek zavarosságát, a zománc, illetve üveg ömlesztési és égetési folyamatánál fejlődő gázok és gőzök révén is előidézhetjük, nyilvánva-20 lóan azáltal, hogy a zománcelegyben finoman eloszlott gáz- vagy gőzbuborékok keletkeznek, amelyek fénytörés, illetve fényelhajlás útján hatnak. Ilyen zavarosságot a találmány szerint 25 úgy érhetünk el, hogy a zavarosítószerként ismert oxidokat, pl. a zirkonium, ón, titán, alumínium, antimon stb. oxidjait, valamely orgános vegyületbe, illetve orgános adszorpciós komplexbe visszük át, 30 amelyben a gázalakú rész és pedig a zománcömlesztékben gázalakba átmenő rész oly nagy, hogy már egészen kismennyiségű zavarosítószer elegendő a zavarosításhoz szükséges gázmennyiség fejleszté-35 sére, úgyhogy a zománcban az égetés után a szilárd rész oly kis mennyiségben marad vissza, hogy az mechanikai zavarosítás szempontjából nem jöhet tekintetbe. A találmány szerint tehát a zavarosítást újszerű módon idézzük elő és pedig a zo- 40 máncmasszában finoman elosztott gázbuborékoeskáknak bomlékony anyagokból való fejlesztése által, zavarosítószerekként ismeretes, a zománcmasszában oldhatatlan anyagok egyidejű alkalmazása 45 mellett. Ez utóbbi anyagokat azonban csak oly kis mennyiségben alkalmazzuk, hogy önmagukban használható zavarosítást előidézni nem képesek s lényegileg csak a gázbuborékok hordozói- 50 ként, íll. elosztóiként hatásosak. A találmány szerinti zavarosítás tehát nem a zavarosítszervnek az iivegelegyben való finom eloszlásán alapuzik, mint az ismert eljárásoknál, hanem olyan gázbubo- 55 rékok előidézte zavarosságon, amelyek az üvegkeverék megömlesztésénél vagy pedig az üveg, illetve zománckeverék olvadási, illetve égetési hőmérsékletén bizonyos anyagokból kellő mennyiségben fej- 60 lödnek, mikor is ezek a gázok alkotják a találmány szerinti zavarosítószert. Az ilyen gázzavarosításnál tehát nincs szükség olyan mennyiségű zavarosítószer használatára, hogy az az üveg, illetve zo- 65 máncömlesztékben feloldatlanul maradva, finom elosztása révén idézze elő a zavarosságot, mert csak az a gázmennyiség játszik szerepet, amelyet az új zavarosítószer a zománckeverék ömlesztékében fejleszt 70 Az ilyen vegyületek, illetve komplexek, amelyek alkatrészeinek nagy része illó, már sokkal kisebb mennyiségben, az eddig szokásos adalékok mennyiségének már tört részében is zavarosítanak. A zavaró- 75 sítás itt ugyanis azon alapszik, hogy nem használunk több zavarosítószert, mint amennyi az ömlesztékben a szükséges gáz-