99771. lajstromszámú szabadalom • Mindkét végéről vontatható közúti teherkocsialváz

Mey.jelent 1930. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 99771. SZÁM. — XX/a. OSZTÁLY. Mindkét végéről vontatható közúti teherkocsialváz. Ifj. Nagy Demjén gépész Hódmezővásárhely. A bejelentés napja 1929. évi február hó 26-ika. A jelenleg használatos közúti teherkocsiknak, melyek lóvontatásra vannak berendezve, csakis egyik végükön van vonórúd. Gyakran előfordul, hogy a 5 teherkocsit szük utcákba, udvarokba és ehhez hasonló szük helyekre kell bevon tatni. mely szük helyeken a teherkocsi, nagy méretei folytán, megfordulni nem tud, miért is ilyenkor a teherkocsinak ki 0 vontatása, a lovaknak hátrafelé járatásával, sok nehézséggel és időveszteséggel jár. E hátrányokat a találmány szerint azáltal szüntetjük meg, hogy a teherkocsinak mindkét végét azonos módon 3 képezzük ki olykép, hogy a vonórúd a kocsinak mindkét végére egyaránt alkalmazható legyen. Szük helyen tehát, a ta lálmány szerinti teherkocsival megfor dúlni nem kell, hanem ehelyett a lófoga) tot a vonórúddal együtt a kocsinak másik végéhez átvezetjük és ott a vonórudat a kocsialvázhoz ismét hozzákapcsoljuk. Azon célból, hogy a teherkocsinak vontatása mindkét menetirányban egyaránt 1 lehetséges legyen, szükséges, hogy a kocsinak nemcsak mellső kerékpárja, ha nem hátsó kerékpárja is elállíthatóan le gyen kiképezve, hogy továbbá a minden kori hátsó kerékpár középállásban rögzíthető legyen. A rajzon a találmánynak egyik példa képeni kiviteli alakja látható, melytől a gyakorlatban, lényegének érintése nélkül, számos eltérés is képzelhető. Az 1. ábra a találmány szerinti teherkocsi alváznak vázlatos felülnézete, a 2. ábra pedig annak egy részlete távlatilag rajzolva. A találmány alapgondolata tehát abban áll, hogy a teherkocsinak mellső és hátsó íO kerékpárja a kocsialvázhoz elállítható és középállásában rögzíthető. A rendes teherkocsiknál a mellső kerékpárnak tengelye függélyes eslap körül elállíthatóan van a kocsialvázhoz szerelve. Bár nincsen 45 akadálya annak, hogy a hátsó kerékpárt ugyanígy képezzük ki és középállásában valamely módon oldhatóan rögzítsük, mégis a szerkezet megbízhatósága és fő kép állékonysága szempontjából oél- 50 szerűbbnek látszik, ha a találmány szerint a mellső és hátsó (b) keréktengelyt a kocsialvázhoz, illetve annak fő (i) hosszgerendájához szilárdan erősítjük és a keréktengely mozgékonyságát azáltal pótol- 55 juk, hogy a mellső és hátsó kerekeknek (d) forgáscsapját a helytálló (b) tengelyeknek villás (b') végeiben (2. ábra) függélyes (e) csapok körül lenghetően képezzük ki. Az egyik (d) kerékcsapnak (c) 60 lengési tengelyén túl (f) karnyúlványa van, mely a (d) tengelyosappal együtt szögemelőt alkot. A másik (d) tengelycsapnak hasonlóan kiképezett (f) kar nyúlványa és evvel átellenesen, ennek 65 folytatásába eső második (e) karnyúlványa van, úgyhogy a (d) forgáscsap az (e, f) karnyúlványokkal együtt T-alakú, háromkarú emelőt alkot. Az (f, f) emelőkarok (m) csuklórúddal vannak össze- 70 kötve, mely a (b) keréktengely két végén lenghető (d) forgáscsap között kényszer mozgású kapcsolatot létesít. A (b) tengely az (i) fővázrúdhoz tetszőleges módon, pl. csavarkötésekkel van erősítve és (j) 75. feszítőrudakkal van kimerevítve. A (b) tengely középrészéhez (h) függélyes csap körül lenghetően a hüvelyalakú (k) egy-