99756. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés a leadó- és felvevőkészülékek szinkronizmusát korrekciós áramok segélyével fenntartó távírórendszereknek zavaró mellékáramok elleni védelmére

— 3 — kölcsönösen reteszelik el, úgyhogy a mágnesek mindegyike a maga vonzott helyzetét mindaddig megtartja, míg a másik mágnes nem jut, a hozzátartozó mágnestekercs gerjesztése folytán, a vonzott helyzetbe. A. (2). elektromágnes (14) horgonyának egyik végével a (8) kilincs van csuklósan összekötve, mely a fogakkal ellátott (7) rúd eltolására szolgál, mely a (6) átkaposolót vezérli, míg a (14) horgony másik végével az (5) átkapcsolót beállító barántpecek van összekötve, A (7) rúd, melyet a (19) rúgó jobbra tolni iparkodik, hossztengelye irányában három helyzetet foglalhat el, nevezetesen azt a (8) kilincs a (2) elektromágnes minden gerjesztése alkalmával jobbról balra egy-egy foggal tólja el. Emellett a (3) elektromágnes horgonya, (9) meghosszabbításánál fogva, a (7) rúd rögzítőkilincse gyanánt szolgál, midőn a (3) elektromágnes árammentes. Ha az (5) átkapcsoló a (3) elektromágnest a helyi áramkörbe bekapcsolja, akkor a (9) rögzítőkilincs kikapcsolódik a (7) rúdból, melyet azután a (19) csavarrúgó jobbra, a kezdeti helyzetbe vezet vissza. A (8) tovakapcsoló kilincset, mint a (3) ábra közelebbről szemlélteti, két helytálló (15, 16) ütköző fogja közre, melyek a kilincs toldataival közreműködve a kilincs kilengését határolják és a kilincs baloldali végének süllyedését idézik elő, míg e kilincsvégnek újbóli megemelésére a (17) ellensúly és egy rúgó szolgál. Azon időközök folyamán, melyekben a (10) kiigazító kontaktuson nem folyik át áram, a kiigazítás nem jut érvényre. A (2) elektromágnes, ha egyszer a (11) kontaktuson át bevezetett helyi áram révén gerjesztetett, (14) horgonyát vonzott állapotban tartja, melyben azt a nem gerjesztett (1) elektromágnes horgonya reteszeli el. A (14) horgony megvonzása a (8) tovakapcsoló kilincs révén a (7) rúdnak egy foggal balra való eltolását vonja maga után. Az elosztónak rákövetkező fordulatai alatt ezt a helyi áramot az (5) átkapcsoló, melyet az (14) horgony átállított, a (3) elektromágnesbe vezeti, mely azután a maga horgonyát megvonzza és ezzel a (9) rögzítőkilincset a (7) rúdból kikapcsolja, amikor is az utóbbit a (19) rúgó a jobboldali, kezdeti helyzetbe visszavezetheti. Ha a szabványos kiigazító áram vagy zavaró mellékáram lép fel a (11) kontaktuson, úgy azt a maga nyugalmi helyzetében lévő (6) átkapcsoló az (1) elektromágnesbe vezeti, mely már most a hor- 60 gonyának megvonzása révén a (2) elektromágnes (14) horgonyát felszabadítja. Nyomban ezután a (2) elektromágnes a (11) kontaktuson áthaladó helyi áram hatása alatt újból gerjesztődik és a (7) ru- 65 dat egy foggal balra, tovább kapcsolja. Emellett a (14) horgony az (1) elektromágnes horganya révén a (13) és (12) ütközők hatása folytán újból elreteszelődik. Az elosztó-kefék következő fordulata 70 alatt egy esetleg fellépő kiigazító áram pontosan ugyanolyan módon hat és ugyanazon kapcsoló- és vezérlőfolyamatokat, valamint a (7) rúdnak egy második foggal balra való tovakapcsolását idézi elő. A (7) 75 rúd most már a (6) átkapcsolóra hat, amikor is ez az (1) elektromágnes áramkörét megszakítja és a (4) kiigazító elektromágnes áramútját zárja. Ha most a kiigazító áram harmadízben lép fel, a következő 80 kefefordulat alatt, úgy ez az áram működésbe hozza a (4) kiigazító mágnest, mely a kiigazítást foganatosítja. A (11) kontaktuson áthaladó helyi áram, mely a kiigazítást követően lép fel, a (3) 85 elektromágnesbe jut, mely a maga horgonyának megvonzása révén a (7) rudat a kezdeti helyzetbe, a (19) rúgó segélyével való visszavezetés számára szabaddá teszi. Ezen, a helyi áram révén kifejtett hatás 90 egy emeltyű és a kefetartókar tengelyével összekötött bütyöktárcsa segélyével is elérhető. Valahányszor a kiigazító áram, akár abból az okból, hogy azt a (10) kontaktus egyáltalán nem kapcsolja be, 95 akár azért, mert éppen a (4) kiigazító elektromágnesre hatott, nem jut az (1) elektromágnesbe, az ugyanazon fordulat alatt röviddel azután fellépő helyi árain működésbe hozza a (3) elektromágnest és 100 a (7) rúd az adott esetben elfoglalt helyzettől függetlenül a kiindulási helyzetbe tér vissza. Ha a (7) rudat zavaró mellékáramok esetleg egy-két foggal elmozgatták, úgy 105 azok hatása következő kefefordulat alatt ismét önműködően megsemmisül, kivéve, ha szabványos kiigazító áram lép fel ezen fordulat alatt. A valószínűségi számítás igazolja a találmány szerinti védőberen- 110 dezés nagy biztonsági fokát. Így pl. alapul vehetjük azt a tisztán elméleti feltevést, hogy a zavaró mellékáramok a munkaáramok frekvencia-értékének 40%-ára rúgó, vagy, ami egyre megy, az elosztó 115 kontaktus-számának 20%-át kitevő frek-