99737. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hengerelt acélmunkadarabok gyártására

— 5 -kb. 500° C-ra lehűlni hagytuk, minek megtörténtével azt újrahevítő kemencében kb. 815° C-ra ismét felhevítettük és azután e kemencében kb. 540° C-ra foko> zatosan lehűlni hagytuk. Ennek megtörténtével a sínt a kemencéből eltávolítottuk és a küllevegőn magától kihűlni hagytuk. Az említett kemencében végbemenő felhevítést és lassú lehűtést az izzító pest) ben használt anyaghoz hasonló oxldálásgátló anyag jelenlétében foganatosítottuk, mellyel a kemence a már leírt módon volt ellátva. A szilárdsági próbák azt mutatták, > hogy a kész sínnek csupán a padokon való hűtésében álló közönséges kezelés hatásaival összehasonlítva a találmány szerinti sajátos kezelés révén a próba darabnak úgy megnyúlása, mint területi ) redukciója igen lényegesen volt meg növelhető. A sín vonatkozó szilárdsági adatai a következők: Maximális húzószilárdság — 50.36 tonna, négyzethüvelyenként 5 Megnyúlás 3 hüvelykre 15.0% A próbadarab területi redukciója 31.6% A megfelelő adatok a szokásos módon gyártott sín esetén, pontosan ugyanazon kezelésnél, egészen az utolsó hengerlő 0 műveletig s ezt is beleértve és pontosan ugyanazon analízis mellett, de nikkel jelenléte nélkül, a következők voltak: Maximális húzószilárdság — 50.48 tonna, négyzethüvelyenként. 5 Megnyúlás 3 hüvelyken 2.0% A próbadarab területi redukciója 2.0% A fenti példa szerint előállított sínek, a megnyúlásra és a területi redukcióra vonatkozólag felsorolt adatokban kifejezésre 0 jutó javuláson kívül még jobban és pedig feltűnő mértékben kedvezőbben viselkedtek az ütési próbák alatt. Vagyis az utóbbi próbák alatt mutatkozó különbség még sokkal kifejezettebb volt, mint a húzási 5 szilárdságra vonatkozó próbák alkalmával jelentkezett javulás. A közönséges eljárás szerint gyártott krómacélsínek esetén az ütési próbák alatt majdnem mindegyik sín már a második ütésnél eltörött, >0 míg a találmány szerint gyártott sínek túlnyomó része törés nélkül több mint három ütésnek állott ellent. Végül megjegyzendő, hogy ama különleges hőkezelést, mely abban áll, hogy a j5 részlegesen formált forró munkadarabot a fém legalacsonyabb változási pontja alatti hőmérsékletre hűtjük le és ezt követőleg a rákövetkező formálási művelethez alkalmas hőmérsékletre újból felhevítjük, a munkadarabra, alakításának 60 folyamán, a nyers rúdállapottól kezdve bármikor alkalmazhatjuk. Szabadalmi igények: 1. Eljárás hengerelt acélmunkadarabok hőkezelésére, azzal jellemezve, hogy a 65 forró munkadarabot, a formáló műveletek tartama alatt, (pl. az egymást követő hengerlő műveletek között) a szükséghez képest egyszer vagy többször, az acél (Ar) változási pontjain át lehűt- 70 jük és azután a további formáláshoz szükséges hőmérsékletre oxidáló és dekarbonizáló képességüktől megfosztott forró kemencegázokkal való érintkezés révén újra felhevítjük, ahol is a felheví- 75 tést es célszerűen a megelőző lehűtést is alkáliföldfémoxid és nemkarbonizáló szénhordozó anyag jelenlétében foganatosítjuk. 2. Az 1. igényben védett eljárás megvalósí- 80 tási módja, azzal jellemezve, hogy a készre formált munkadarabot oly végső hőkezelésnek vetjük alá, melynél a munkadarabot az acél (Ac) változási pontjain át a legmagasabb (Ac) váltó 35 zási pontot legfeljebb 240° C (célszerűen 40—60° C)-kal meghaladó hőmérsékletre^ oxidáló és dekarbonizáló képességüktől megfosztott kemencegázokkal való érintkezés révén, felhevítjük, azután a 90 munkadarabot az acél (Ar) változási pontjain át, legfeljebb 100° C (célszerűen 40—60° C)-kal a legalacsonyabb (Ar) változási pont alatt fekvő hőmérsék letre, az acél oxidálásának meggátlá- 95 sára képes anyag (célszerűen alkáliföldfémoxid, pl. mészoxid és nemkarbonizáló szénhordozó anyag) jelenlétében fokozatosan lehűtjük, mire a munkadarabot beavatkozás nélkül végleg kihűlni (pl. a 100 küllevegőn magától kihűlni) hagyjuk. 3. Az 1. ós 2. igényekben védett eljárás megvalósítási módja, azzal jellemezve, hogy az alkaliföldfémoxidot és a szénhordozó anyagot oly viszonylagos meny- 105 nyiségekben alkalmazzuk, hogy az oxidmennyiség az oxid és a szénhordozó anyag összmennyiségének 1&—50 súlyszázalékával egyenlő, míg a szénhordozó anyag szén tartalma akkora, hogy a je- 110 lenlévő szabad szén mennyisége az említett összmennyiség 4—20 súlyszázalékával egyenlő. 4. Az 1—3. igényekben védett eljárás meg-99737