99716. lajstromszámú szabadalom • Radiátorelem

— 2 — A radiátorelemek akkor, ha azokat egyet­len radiátorrá egyesítjük, függőleges szé­leikkel csatlakoznak egymáshoz és az ele­mek falai között olyan terek, amelyek a 5 levegő felhajtását mozdítanák elő, nem jönnek létre. A találmányt a mellékelt rajzban fel­tüntetett példaképem foganatosítási alakja kapcsán közelebbről világítjuk meg. Az 10 1. ábra a radiátorelem elölnézete, a 2. ábra ugyanannak oldalnézete, a 3. ábra a radiátorelem vízszintes metszete. A radiátorelem a függőleges, csőalakú (c) üreges testből áll, mely felül és alul 15 egy-egy vízszintes (e) összekötő csonkba torkollik. A (c) üreges test alakja az ábrá­zolt foganatosítási alaknál minden helyen kétszeresen domború lencsealakú, úgyhogy az (a) bordákkal ellátott mellső (b) felület 20 függőleges henger módjára kifelé dombo­rodik. Jelen esetben a (c) üreges test hátsó (d) határoló falát is a (b) felülettel egyenlő görbületű hengerfelületnek tüntettük fel, úgyhogy abban az esetben, lia a radiátor-25 elemet öntöttvasból akarjuk előállítani, a (c) üreges test számára szimmetrikus ma­got alkalmazhatunk. A kívánt sugárzó hatást a bordákkal el­látott mellső l'elület különleges kiképzése 30 és a radiátorelemek egymás mellé soro­zásának módja által segítjük elő. Bordák­nak a sugárzó hálás emelése céljából val<5 alkalmazása magában véve már ismeretes, de mindezideig" még nem gondoskodtak 35 arról, liogy a hősugarak lehető legnagyobb része a bordák közötti terekből akadályta­lanul a szabadba juthasson és hogy a víz­szintes hősugarak lehetőleg minden irány­ban egyenletesen oszoljanak el. A bordák-40 kai ellátott mellső (b) határoló fal kifelé­domborítása már magában véve a hősugár­zás nagyobb divergenciáját biztosítja, amint azt a 3. ábrán szaggatott nyilakkal jelöl­tük. Még jobban növelhetjük a szabad ki-45 sugárzást, ha az (a) bordák magasságát az x—x középtengely két oldalán fokozatosan csökkentjük (4. ábra), mert ekkor a raj­zon szaggatott vonalakkal jelölt nyilak, amint könnyen belátható, az x—x tengely-50 tői távolodva még inkább divergálhatnak. A bordák által kisugárzott hő egy része a kifelé ható sugárzás szempontjából szük­ségképen mindig veszendőbe megy, mert a bordák egymást kölcsönösen besugároz-55 zák. A sugárzó íűtőhatás számára csak azok a hősugarak érvényesülnek, amelyek a bordák közötti terekből szabadon kilép­hetnek. A mellső (b) felület kidomborítása és ezenfelül a bordák magasságának közép­től két oldalt való csökkentése folytán a 61 bordák kölcsönös besugárzása is csökken és a bordák közötti terekből több sugár lép­het a szabadba. Ott, ahol a radiátorelemek között arány_ lag szűk közöket vagy csatornákat létesíte- 6; nek, nemcsak a levegő felhajtása fokozot­tabb mértékű, hanem kölcsönös besugárzás is fellép. Ha tehát a szűk közöket vagy csa­tornákat kiküszöböljük, amint azt a vázolt radiálorelemnél tettük, akkor ezzel egy- 7( részt arról gondoskodtunk, hogy a levegő felhaj Lását semmi se segíthesse elő, más­részt pedig arról, hogy a kisugárzás ne üt­közzék akadályokba, úgyhogy már ebből az okból is az ilyen elemekből összeállított 71 fűtőtest többé nem túlnyomóan konvekciő, hanem túlnyomóan sugárzás útján hat. Ha az ilyen radiátort, amint szokásos, a szoba (f) falától csekély távolságban állít­juk fel, akkor az (f) fal felé néző hátsó 8( oldalát nem feltétlenül kell bordákkal el­látni, mert hiszen a fal felé irányuló ki­sugárzás nem feltétlenül szükséges. Mind­amellett nem sokat árt, ha a liálsó oldalt ilyen esetben is ellátjuk olyan bordákkal, 8c amilyeneket a 3. ábrán a radiátorelem mellső oldalán tüntettünk fel. Szabadon álló radiátoroknál magálólértelodően mind a két oldalt bordákkal látjuk el. Lényeges azonban az, hogy a radiátor- 9C elemek alakja és egymás mellé helyezésük módja a radiátor hátsó oldala és a szoba (f) fala közötti levegő felhajtását csak cse­kély mértékben segíti elő, mert hiszen a radiátor csak egy, a helyiség (f) falával 95 párhuzamos, lapos hullámfelületekkel el­látott falat képez és a helyiség falától való megfelelő távolság betartása mellett a radiátor és a helyiség fala közötti tér­nek nem kell oly kicsinynek lennie, hogy 10 a levegő túlságosan erős felhajtásnak le­gyen kitéve. Majdnem minden irányban zárt függőleges csatornák, amilyeneket egyébként a radiátor és a helyiség fala között szoktak kiképezni, a találmány sze- io rinti radiátornál semmi esetre sem fordul­nak elő. A fent vázolt radiátorelemek szerkezeti kiképzése azoknak öntöttvasból igen vé­kony falvastagságokkal való előállítását n rendkívül egyszerű módon engedi meg. A radiátorelemnek a rajzon feltüntetett alak­ját egyébként módosíthatjuk. így például a (c) üreges test hátsó (d) határfalát sík vagy mellső (b) határoló faltól külön- 11 böző görbületű alakban képezhetjük. A bordák, ha némileg körülményesebb ön­tödei formázómunkát engedhetünk meg, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom