99716. lajstromszámú szabadalom • Radiátorelem

Megjelent 1930. évi május hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 99716. SZÁM. — IL/H. OSZTÁLY. Radiátorelem. Mautner Izidor nagyiparos Wien. A bejelentés napja 1929. évi április hó 16-ika. Ausztriai elsőbbsége 1928. évi julius hó 3-ika. A jelen találmányt képező radiátorelem magában véve ismert módon felül és alul egy-egy vízszintes összekötőcsonkba tor­kolló, a fűtőközeg átáramlására szolgáló, 5 függőleges, csőalakú, hosszbordákkal ellá­tott üreges testekből áll. Ilyenfajta radiátor­elemeket olyan fűtőtestek számára hoztak javaslatba, amelyeknek a fűlendő tér leve­gőjét nemcsak azáltal kellett felmelegíte-10 niök, hogy azt a fűtőtestek a helyiségben áramlásba hozták, hanem a radiátorból ki­sugárzó hő hatása által is. Minthogy azon­ban, amin! említettük, arra is súlyl helyez­tek, hogy a helyiséget konvekció útján 15 fűtsék, azért a fűtőtestek szerkesztésénél arró-1 is gondoskodtak, hogy az egyes ra­diátorelemek között a helyiség levegőjé­nek felhajtását elősegítő függőleges csator­nák vagy csatornaszerű közök maradjanak. 20 Minthogy minden fűtőtestnek az a törek­vése, hogy az azt súroló levegőt felfelé hajtsa, azért olyan fűtőtestek, amelyeknél a levegő ilyen felhajtását különleges szer­kezeti kiképzéssel segítik elő, a helyiséget 25 inkább konvekció, mint sugárzás által me­legítik, mert hiszen a fűtőtestek amúgvis meglevő azon törekvéséhez, hogy a levegőt mozgásba hozzák, még különleges szer­kesztési rendszabályok járulnak, amelyek 30 ezt a törekvést támogatják. Másrészt minden fűtőtest hősugárzás út­ján is hat, ha azonban a radiátorelem és az egész radiátor különleges kiképzésével nem gondoskodunk arról, hogy a felületről 35 kisugárzó hő vagy annak legalább is túl­nyomó része akadálytalanul a helyiségbe juthasson, akkor különösen ott, ahol a felü­leti részek egymást kölcsönösen besugároz­ták, ahol tehát a szabad kisugárzás a helyi­ség felé nem lehetséges, a hősugarak nagy 40 része nem járulhat hozzá a fűtéshez. Ha tehát a fűtőtestek sugárzása szaksze­rűtlen szerkezeti kiképzés folytán csak igen tökéletlenül érvényesül és ha másrészt a levegő felhajtását különleges szerkezeti ki- 45 képzéssel segítik elő, akkor világos, hogy még olyan fűtőtesteknél is, amelyeknek sugárzó felületét például bordák alkalma­zása útján megnövelik, a helyiség fűtése főleg konvekción alapszik. A konvekciós fű- 50 lésnek azonban az a hátránya, hogy a szoba mennyezetének közelében a hőmér­séklet lényegesen nagyobb, mint az alsó részekben, vagyis a meleg bizonyos mér­tékben mindig ott halmozódik fel, ahol 55 nincs rá szükség. Ha azonban biztosítani tudjuk azt, hogy a fűtőtest melegét főleg vízszintesen és lehetőleg minden irányban sugározza ki, akkor a fűtés melegítőhatása a helyiségnek főleg azon részeiben lesz 60 érezhető, ahol emberek tartózkodnak. Jelen találmány célja már most olyan fűtőtest létesítése, melynek kiképzése olyan, hogy a konvekcióhatás a lehető leg­kisebb és amelynél arról gondoskodtunk, 65 hogy a vízszintes sugárzás minden irány­ban lehetőleg szabad utat találjon. Ezt a találmány szerint azáltal érjük el, hogy a radiátorelem fűtőközegtől átjárt üreges tes­tének a fűlendő helyiség felé néző, függő- 70 leges bordákkal ellátott határoló fala füg­gőleges hengeri'elülelnek megfelelően vagy hasonló módon kifelé laposan domboro­dik és az üreges test keresztmetszete lénye­gileg síkdomború vagy kétszeresen dom- 75 ború lencsealakban van kiképezve és szé­lességi mérete az összekötő csonkok irányá­ban fekszik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom