99703. lajstromszámú szabadalom • Kötésszorító készülék kötélpályákhoz

Megjelent 1930. évi május lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 99703. SZÁM. — Y/f. OSZTÁLY. Kötélszorító készülék kötélpályákhoz. J. Pohligr G. m. b. H. Wien. A bejelentés napja 1929. évi január hó 28-ika. Körülfutó kötélpályáknál a vonóerőnek a vonókötélről a járószékre való átvitelére szorítópofák szolgálnak, melyek kellő nyo­mással a vonókötélhez szoríthatók. A vonó-5 kötélnek a szorítópofák által való becsip­tetése alkalmával fellépő összenyomóerő bi­zonyos mechanikai munkát igényel. Ennek a munkának létrehozásához mérten a szo­rítókészülékeknek alapjában véve külön-10 böző, két csoportját különböztetjük meg. Az első csoportnál a kívánt összeszorítóerőt a bekapcsolás alkalmával mozgásba hozott tömegnek elevenereje (kinetikai energiája) révén hozzuk létre. Ilyen készülék az is-15 mert, Werner-féle csavaros szorítókészülék, melynél az elérhető szorítóerő tetszéssze­rinti nagy és ez az erő a megtörtént össze­szorítás után változatlan marad. A máso­dik csoportnál azt a munkát, melyet a 20 járószék súlya a viszonylagos eltolódása által kifejt, összeszorító munkává alakít­juk át. Az ilyen készülék összeszorítóereje a járószék súlya szerint változik. Az összeszorításhoz szükséges nyomás-25 nak az összes készülékeknél oly nagynak kell lennie, hogy a meglévő, legerősebb pályalejtésnek is megfeleljen, nem szabad azonban oly nagynak lennie, hogy alatta a vonókötél szenvedjen. Az említett nyo-30 mást egyrészt biztonsági okokból, másrészt azért is, mert a súrlódási viszonyokkal pon­tosan számolni nem lehet, feltétlenül min­denkor nagyobbra kell választanunk, mint. amilyennek a vonóerő átvitelére számítás 35 szerint lennie kellene. Az ebből származó vonókötélzúzódás, mely következésképen ugyancsak erősebb, mint amilyennek szá­mítás szerint lennie kellene, szükségképen ráadásul jár. 40 A találmány e hátrány megszüntetését célozza, ami azáltal válik lehetővé, hogy egy, a közepes szorítónyomás létrehozására alkalmas, ismert szerkezetű szorítókészülé­ket egy második szorítókészülékkel hoz­zunk kapcsolatba, mely utóbbinak szorító 45 szervei a vonókötélben fellépő húzóerőha­tása alá kerülnek, mihelyt a húzóerő a rendes mértéket meghaladja. A rajz a találmány tárgyának különböző foganatosítási alakjait mutatja be. Az 50 1. ábra egy szorítókészülék egyik részét hosszmetszetben tünteti fel. A 2. ábrán az 1. ábrán bemutatott készü­léken keresztül vett, részleges metszet na­gyobb léptékben kirajzolva látható. A 55 3—8. ábrák különböző foganatosítási alakokat hosszmetszetben mutatnak, míg a 9. ábra egy keresztmetszetet tüntet fel. Az 1. és 2. ábrán bemutatott foganatosí­tási példa szerint a második szorítókészü- eo lék egymással szemben elrendezett két (1) pofából áll, melyek a (2) vonókötelet kö­zépen körülfogják. Az (1) szorítópofák fecskefarkalakú hornyokkal ellátott (3) ve­zetőpofák mentén eltolhatók. A vezetőpofák 65 az ismert szerkezetű első szorítókészülék (4) tokfeleiben helytállóan vannak megerő­sítve. Az (5) vezetőfelületek egymással szö­get zárnak be és (6) csatornákon keresz­tül kenhetők. A szorítópofák és vezetőpofák 70 anyagát akként választjuk meg, hogy a súrlódás a vezetőfelületeken lehetőleg cse­kély, a kötél és a szorítópofák között pe­dig lehetőleg nagy legyen. E cél elérésére a szorítópofákat acélból, a vezetőpofákat 75 pedig bronzból állíthatjuk elő. Hogy a súr­lódást a kötél és a szorítópofák között növeljük, a szorítópofákat célszerűen is­mert módon ékalakú szorítópofákként ké­pezzük ki, miként ez a 2. ábrán látható. 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom