99645. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltakozó áramú távvezetékek szabályozására
— 2 — általában a feszültségtől függ ós a 2. alatti egyenlet baloldalán jut kifejezésre. Mindkét esetben tehát a külső kompenzálóberendezések vakteljesítménye a 2. 5 alatti egyenletbe bevonandó, ha minden egyes szakaszban, tehát az egész vezetékben a vakteljesítmények teljes kiegyenlítését kívánjuk. A látszólagos teljesítményeknek az egyes állomásokon a veze-10 tékbe bevezetett vagy abból vételezett vakkomponensei a fenti energiaegyenletbe ugyancsak bevonandók. Ily vakteljesítményeket a vezetékben szolgáltathatnak még csatlakozóvezetékek vagy vak-15 teljesítményt termelő, illetőleg fogyasztó áramfogyasztók. A találmány értelmében az egyes állomások járulékos, vakteljesítményt létesítő berendezéseit, amelyek a kompenzálásra 20 szolgálnak, akként szabályozzuk, hogy a 2. alatti egyenletben foglalt feltétel mindig ki van egyenlítve ós e célból oly indikátort alkalmazunk, amely a teljesítményeknek a 2. egyenlet szerinti egyen-25 súlyát jelzi és az egyensúly megbontásakor a külső vakteljesítmény növelését vagy csökentését okozza. A fent említett indikátor tehát nemcsak egy jelzőkészülék, hanem egyúttal szabályozókészülék is, 30 E viszonyokat a kompenzáló teljesítményt szolgáltató párhuzamos vezetékrendszer mellett egy példaként! esetre ismertetjük. A 2. ábrabeli kivitelnél L a távvezeték, S egy állomás gyüjtősínei, 35 amelyekre egyrészt a tetszőleges kivitelű N hálózat van kapcsolva, amely tetszőleges egymásutánban vakáramot vagy vakmemtes áramot vesz fel, illetőleg ad le, másrészt pedig a K kompenzációs beren-40 dezós, amely jelen esetben egy synchrongép ós amelynek R a gerjesztő áranikörbeni szabályozója. Ha a 2. alatti egyenletet a JK K == CO LJ2 3. 45 alakban irjuk, úgy abban JK a vezetékszakaszba bevezetett összes vakáram, mely úgy a vezeték Jc töltőáramából, mint a Js . sin <p mágnesező vakáramkomponensből áll. A (3) egyenlet baloldalát tehát a következő alak-50 ban írhatjuk fel: JK E = JC E sin 9 . E = O CE2 — EJS sin <p 4. Ebben az egyenletben a vezeték töltőáramát a vezeték C kapacitása fejezi ki. A 2. és 3. egyenletek jobboldala két 55 összeadandóból áll, még pedig a bal és jobb ág vakteljesítményeiből, mely 'esetek az állomás kompenzálására szolgálnak és amelyeket külön kell kezelnünk, mert azok különböző nagyságú áramokat vezethetnek. Tehát 6C W LJ2 — W LJJÍ2 4- 00 L2 J2 2 5-Ezen állomásnak vonalszakaszaiban a vakteljesítményeknek egyensúlya a (4) ós (5) egyenleteknek a (3) egyenletben való behelyettesítése után az alábbi feltételben 6í jut kifejezésre: wCE2 —EJS sin© bL^l wL2 J2 2 = 0 6. Ezen egyensúlyfeltételnek megfelelő, a találmány szerinti indikátor létesítése céljából pl. felhasználhatunk egy oly 7( relais-t, amelynek mozgó részére oly mechanikai erők hatnak, amelyek a fenti egyenlet egyes tagjaival arányosak. A 2, ábrabeli kivitelnél e célból egy tengelyen négy Ferraris-tárcsa van elrendezve, 7; mely Ferraris-tárcsákra négy kéttekercses mágnesrendszer hat. A legalsó (1) elemnél minden tekercsre az állomás távvezetékének E feszültsége hat, úgyhogy a. keletkező nyomaték E2 -vel arányos. Meg- 8( felelő méretezés és adott esetben beszabályozás által a forgatónyomatéknak arányossági tényezőjét az állomás által kompenzálandó két vezetékág C kapacitására lehangolhatjuk. Ez az eleim tehát a veze- 8? ték kapacitásteljesítését méri. A második Ferraris-rendszernél az egyik tekercsre ugyanaz az E feszültség hat, a másik tekercsre az állomás Jy összárama, úgyhogy a kifejtett nyomaték arányos E . Jp sin 9( Ez az elein tehát az állomás vakteljesítményét méri. A harmadik Ferraris-rendszer mindkét tekercsét a baloldali áraimig el, árama befolyásolja és ez a rendszer arányossági faktorával a baloldali ve- gj zetékágra vau lehangolva.. Hasonló módon. befolyásolja a jobboldali vezetékág J2 árama a negyedik Ferraris-rendszert, amely ezen ág L2 önindukciójára van lehangolva. K Mivel tehát a négy tárcsa forgatónyomatékai csak a (6) egyenlet szerinti teljes kompenzálás esetén vannak egyensúlyban, minden egyes esetben pedig vagy balra, vagy jobbra fordulnak el, azokat i( közvetlenül használhatnék az R gerjesztőregulator vezérlésére. Előnyösehb azonban, ha a 2. ábrában feltüntetett módon akként járunk el, ha ezzel a rendszerre] csak egy kontaktust zárunk, mely egy ÍJ segédmotornak bal- vagy jobbfelé való ellorgását váltja ki és ezáltal a K kompenzálógépet több vagy kevesebb vakáram leadására képesíti. A relais-vel kapcsolt rúgó az egyensúlyi helyzetben való nyu- 1 j galom biztosítására szolgál.
