99609. lajstromszámú szabadalom • Versenyindító gép

Megjelent 1930. évi április hó 15-én. 1 : — : — ! MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 99609. SZÁM. — X/e. OSZTÁLY. Versenyindító gép. Krempel Károly lakatosmester Budapest. A bejelentés napja 1929. évi január hó 14-ike. A bejelentés tárgya indítógép lóverse­nyek és egyéb versenyek számára és célja, hogy az indítószalag a versenyzők előtt, a kívánt időpillanatban, hirtelen a magasba 5 állítható legyen. A rajzon a találmánynak egyik példa­képem kiviteli alakja látható, melytől a gyakorlatban, lényegének érintése nélkül, számos eltérés is képzelhető. Az 10 1. ábra a gépnek távlati képe, a 2. és 3. ábra a startgép egyik oszlopának oldal- és elölnézete, míg a 4—6. ábrák részleteket nagyobb lépték­ben tüntetnek fel. 15 A gép lényegében a versenypálya szélén felállított, függélyes két (b, b) oszlopból áll, mely oszloppár minden egyes oszlopá­nak felső végéhez egy-egy (c, c) kar víz­szintes tengely körül lenghetően van erő-20 sítve. A két (c, c) karnak (e, e) forgásten­gelyei közös középvonallal bírnak, ill. kö­zépvonalaik egyetlen mértani vonalba es­nek. A két (e) karnak szabad vége között j a (4) szalag van kifeszítve, mely a (c) ka­(25 roknak kihúzottan feltüntetett, lefordí­) tott helyzete mellett a versenypályát, kb. lófej magasságban elzárja, míg a karok­nak magasra emelt (c') helyzetében, a kö­zöttük kifeszített (4') startszalag oly ma-30 gasra emelkedik, hogy alatta a lovasok kényelmesen ellovagolhatnak. A talál­mány szerint a startszalagot hordó (c) karokat a magasba (h) rúgók emelik, ill. fordítják, melyek alsó végükkel az (m) 85 oszlop nyúlványához, felső végükkel pe­dig a (c) karoknak az (e) forgáspontjukon túlvaló meghosszabbításához a (11) helyen (3. ábra) kapcsolódnak. A (c) szalagtartó-karokat, a (h) rúgók feszítőereje ellenében leforgatott, kihúzot- 40 tan feltüntetett helyzetükben a vízszintes (k) csap körül lenghető egyenlőtlen karú; (i) emelő tartja meg (4. ábra). Az (i) emelő hosszabbik karvégének az (i") helyen beugrása van, mely a (c) kar végén 45 levő (5) csapnyúlvánnyal kapcsolódik. A (c) karnak lefordításakor annak (5) csapja az (i) rögzítőkarnak (i") beugrásába is­mert módon, önműködően bekapcsolódik, amiáltal a (c) kar lefordított helyzetében 50 rögzítve van. Az (i) kétkarú emelőnek rö­videbb karjához, az (1) helyen az (n) vonó­rúd kapcsolódik. Világos, hogyha a két (n) vonórudat egyidejűleg lefelé húzzuk, úgy a két startszalagtartó (c) kar egy- 55 idejűleg felszabadul és a (h) rúgók hatá­sára felvágódik. Az (n) vonórúd kb. középrészében, a (b) tartóoszlophoz a (6) helyen erősített (5. ábra) egykarú (o) emelőhöz, a (n') helyen, 60 csuklósan kapcsolódik. Az (o) egykarú emelőnek végére (t) rúgó hat, mely az (o) emelőt és vele együtt az (n) vonórudat ki­váltó helyzetébe igyekszik lehúzni. Az (o) egykarú emelőnek e kiváltó mozgását a 65 tartóoszlop (7) csapja körül lenghető (p, p") szögemelő gátolja, melynek síkja az (o) karnak hosszirányára, ill. mozgási sík­jára merőlegesen áll. E szögemelőnek egyik (p) karja az (o) egyfearú emelő alá 70 nyúlik és azt a (t) rúgó ellenében rögzíti, míg e szögemielőneik másik (p") karja az (s) egykarú emelőnek támaszkodik, melynek forgáscsapja a (p, p") szögemelők mozgási síkjába esik. Az (s) egykarú emelőt, a (p, 75 p") szögemelő elfordulását gátló helyzeté­ben, (s") rúgó tartja meg. Ha ezen (s) emelőkart az (s") rúgó ellenében, az (x)

Next

/
Oldalképek
Tartalom