99546. lajstromszámú szabadalom • Vasúti és hasonló kocsifékhez való önműködő szabályozókészülék

— 2 — csolva és, mint csalló, az egyik forgásirányban hat. A találmányt a rajz szemlélteti és pedig" egy vonórúdban elhelyezve a vonórúd rög-5 zített pontjai közötti távolság csökkentése és adott esetben növelése céljából. Az 1. ábra az egész készüléket oldalnézetben, felső felében metszetben mutatja be. A 10 2. ábra az 1. ábrának az A—B vonal szerinti keresztmetszete. Az (1) rudat (ez esetben a vonórudat), melyben a szabályozókészülék egy részt képez, két részből állónak vesszük, az 15 egyik rész alkalmas módon össze van kötve a (2) csavarorsóval, a másik rész ia (3) csőből áll, melyben a csavarorsó teleszkópszerűen eltolható és amelyen a (2) csavarorsót körülfogó (4) anya van meg-20 erősítve. A (3) cső hüvelyalakú folytatással van ellátva, mely a szabályozókészüléknek alább közelebbről megjelölt részeit foglalja magában. A szerkezetnek, a végén, (5) felerősítő füle van. Hasonló felerősítő 25 fül természetesen, ha a rajz nem is tünteti fel, az '1) rúd másik végén is alkalmazást nyer. A rajzban bemutatott kiviteli alak szerint a készüléket magába foglaló ház há-30 rom részből áll és pedig a '6) végrészből, melyr

szilárdan össze vau kötve a ;3) csőalakú résszel és belül a (6) ütközőfelülettel van ellátva, a (7) középső részből, melynek belül a (6a) ütközőfelület felé tekintő 35 (7a) ütközőfelülete van és a másik végén (7b) záró fogkoszorúvá van kialakítva és a (7) középső résznek hüvelyalakú (8) folytatásából a (9> támasztókarimával. Az (5) felerősítő fül alkalmas módon 40 (10) csavarral áll összeköttetésben, melynek (11) rúd alakjában kiképezett folytatása keresztülnjúlik a készüléken és belső végén a hozzáerősített (12) karimával van ellátva, melynek oldalfelületei a (6a) és 4í< (7a) ütközőfelület közé esnek, azonban egy kis mozgásközzel, mely a karimának tengelyirányban némi eltolódását engedi meg. A (11) rudat a készüléken belül aránylag erős és bizonyos, állandó feszültség alatt 50 álló (13) nyomórúgó veszi körül, melynek egyik vége a (12) karimának, másik vége pedig, a (14) axiális golyóscsapágy közvetítésével, a harangalakú (15) zárórésznek támaszkodik neki, mely egyik fele 55 egy célszerűen kúpalakú dörzskapcsolónak és a (9) támasztókarimával vaíó együttműködés céljából a (16) ütközővállal van ellátva. A készülékben továbbá a zárófogakkal ellátott (17) gyűrű nyer alkalmazást, mely 60 a (15) zárórésszel olyképen áll összeköttetésben, hogy hozzá képest tengelyirányban eltolható, de, ha e zárórészt forgatják, ez magával viszi. E célból a (15) zárórész hüvelyalakú, a (17) gyűrűt magában fog- 65 laló (18) folytatással lehet ellátva, amelyben tengelyirányban haladó (18a) hornyok vannak, amelyekben a J17) gyűrűből kiálló '17a) csapok elcsúszhatnak. A (17) gyűrűn és a (7b) fogkoszorún lévő záró- 70 fogak ékalakúak, végük egyenes és olyan hajlásúk van, hogy biztosan egymásba fognak, amikor a (17) gyűrűt olyan irányban forgatjuk, hogy a (1) anya a (2) csavarorsóra rácsavarodik és ezzel az (1, 75 3) rúd rögzített pontjai közötti távolság megrövidül, míg akkor, ha a forgatás ellenkező irányú, egymás felett szabadon elsiklanak. A (17) gyűrű és a (15) zárórésznek egy belső ütközőválla között (19) rúgó 80 van, hogy a zárófogakat állandóan egymásba fogva tartsa s e (19) rúgó vaslagH sága jelentéktelen a (13) főrúgó vastagságához képest. A (10) csavaron még a (20) anya van 85 elhelyezve, mely a (21) emelőkarral van ellátva és mint kúpalakú (22) dörzskapcsolófél van kialakítva, mely kapcsolófél a másik kapcsolóféllel, vagyis a (15) zárórésszel működik együtt. A (21) emelőkar 90 más szabályozókészülékeknél ismert módon a fékfelszerelésnek egy célszerű részével van összekötve olykép, hogj' a fékdugatlyú ide-odamenő mozgásai alatt a (10) csavar körül lengő forgómozgást kap. A 95 Í21) emelőkar e lengő forgómozgásának olyannak kell lennie, hogy a fékdugattyú, amikor a fékezésnek megfelelően mozog, a (20) anyát olyan irányban forgatja el, hogy a (15) és (22) kapcsolófél, a (20) anyá- 10 nak a meneten való tengelyirányú elmozdulása folytán, egymásba fog. A fékdugattyú mozgásával, amikor oldják a féket, az anya természetesen ellenkező irányban mozog", úgyhogy akkor a kapcsoló ki- IC kapcsolódása következik be. Figyelemre méltatandó, hogy a (10) és a (20) rész közötti kapcsolatnak nem kell szükségképen menetesnek lennie, hanem másféle együttműködő, ferde felülelek is n elképzelhetők, pl. szemben álló kiugrásokon, vagy hasonlókon alkalmazott felületek és a fődolog az, hogy a (21) emelőkarnak a készülék hossztengelye körüli elfordulásával a (22) kapcsolófélnek tengely- i: irányú eltolódását érjük el és mindegy, hogy ez milyen módon történik. Menetek alkalmazása pl. ferde kiugrások, vagy lia-