99542. lajstromszámú szabadalom • Villamos váltóállító készülék

(G4) zárótag az (N) mótortolóka (N2) felületén csúszik. Hogy a csúszófelületnek élei túlságosan hamar el ne kopjanak, azokon (N3). acélcsapokat rendezünk el. 5 Az (M) motorral hajtott (N) mótortolóka a (W) váltótolókával a felmetszhető (A) kapcsoló útján ismert módon oldható kapcsolatban áll, amit a 2. ábra tüntet fel. A váltó hajtóművének mindenkori 10 állása szerint a váltónyelvek a váltótolóka egyik vagy másik végéhez csatlakozhatnak. A felmetszés ismert módon azáltal történik, hogy a (W) váltótolókát a nyelvek átfektetésekor a kerék-köszörűk 15 az (N) mótortolóka felé eltolják, miközben a (G4) zárótag által a véghelyzet ében megtartott (N) mótortolóka ellenállása következtében az (A3) rúgó kihajlításával egyidejűleg az (A2) henger az (N) 20 mótortolóka (Al) kimetszéséből kiemelkedik. A hajtómű által vezérelt (D) kapcsolótagok ismert módon a tekercseket, a biztonsági földeléseket és az ellenőrző áram-25 kontaktusokat átkapcsolják. A berendezés a következő módon működik: A 3—10. ábrák a bolygó kerekes hajtómű különböző fázisait mutatják. Az 30 állító és elreteszelő folyamat lényegileg a következőképen folyik le: A mótor a (V) előtéten át a (T) bolygókerék hajtóművet, a (T8) hajtókerekekkel forgatja és ezáltal mozgatja az (N) mó-35 tortolókát, másrészt pedig a felmetszhető (A) kapcsoló útján mozgatja a (W) váltótolókát és az ezzel egybekötött váltónyelveket. A (W) váltótolóka az (N) mótortolóká-40 val párhuzamosan mozog és úgy mint ez, két helyen egymásnak megfelelő (Wl) és (N4) kimetszésekkel van ellátva. A tok (G3) vezérlő kontaktusa által vezérelt (D) kapcsolótagok csak akkor foroghatnak a 45 kimetszésekben, tehát csak akkor végez hetik a kapcsolásokat, ha a mótortolóka és a váltótolóka egymással egyező helyze tekben állanak. A kimetszések csak akkor lépnek működésbe, ha a váltó üzemében 50 zavarok állanak elő vagy a váltót felhasítjuk. A nyelvek ellenőrzése végeit különleges ellenőrző tolókákal alkalmazhatunk, melyeknek kimetszése! kell hogy a többi to-55 lóka kimetszéseivel egyezzenek, ellenkező esetben a váltó üzemében zavarok jelentkeznének A 3. ábra a váltó egyik véghelyzetében a nyugalmi állapotot tünteti fel. A váltó rúdját az (N) mótortolókán alkalmazott 60 felmetszhető kapcsoló a (G4) zárótagga] elreteszeli. A 7., 8., 9. és 10. ábrák a hajtóműnek a 3—6. ábrákhoz tartozó helyzeteit mutatják. A másik helyzetbe való átállításkor a mótor először a (Gl) tokot for- 65 gatja. A (T2) és (T3) bolygókerekek a (T5) hajtókerékről kiinduló mozgást a tok (G2) fogaskerekére viszik át, mert a bolygókerekek ágyazásaként szolgáló (TI) himba mereven áll. A himba (T6) karmai- 70 val ugyanis a (T8) hajtókerék (T9) ütközőfelületeire fekszik fel, amely hajlókerék az (N) mótortolóka (NI) fogasrúrijával kapcsolódik. A tolókát azonban a balfelé való elmozgásban a (G4) zárótag 75 hátráltatja. Amint a (Gl) tok mozogni kezd, úgy a zári helyzet megszűnik és a mótortolóka a nyíl irányiban a (G4) zárótag (G5) rézsútos felületének magasságával nymgalmi helyzetéből kitér. Eközben 80 a mótortolókát a (T8) kerék hajtja, amelyet a himba magával visz. A lereteszelt állapot akkor szűnik meg, ha a (G4) zárótag a 4. ábrában feltüntetett módon az (NI) forgasrúdra fekszik. A mozgás e 85 fázisában az (N) mótortolóka az (N3) tagnál felszabadul. A felmetszhető kapcsolón az (A2) henger a 2. ábrában feltüntetett excentrikus helyr

zetéből a kimetszés közepébe került. Ekkor a mótortolóka 90 és a vele kapcsolt váltótolóka megindulnak, mert a (T2) és (T3) boly^gókerekek a (G2) fogaskeréken kényszerűen elgördülnek, úgyhogy a (TI) himbának a nyíl irányában kell mozognia. A himbával együtt ,95 forog a (T8) hajtókerék, amely az (NI) fogasrúdon a mótortolókát a kapcsolt váltótolókával mozgatja. A váltó tehát elkezdi az átálláshoz szükséges mozgást. Eközben a (G4) zárótag a fogasrúdon io< csúszik. Az 5. ábra azt az állapotot mutatja, amelyben a váltó át van állítva. A (W) váltótolóka elérte véghelyzetét. A lereteszel és megkezdődik, mihelyt a (T7) üt- I0í közőkar a (KI) felületre felfeküdt és ezáltal helyzetében rögzítve van. A (T5) hajtókerék ugyanis tovább forog és a (T2) és (T3) bolygókerekek útján a (Gl) tokot forgatja. Eközben a (G4) zárótag ni (G5) rézsútos felületével a mótortolókát a nyíl irányában mindaddig eltolja, míg a (G6) ütközőfelület a (KI) felületre felfekszik, amint azt a 6. ábra mutatja. A (T8) hajtókereket az (NI) fogasrúd magá- n val viszi. A (T8) hajtókerék az, (N) mótortolókát mindaddig mozgatja, míg az (A2^ henger a felmetszhető kapcsolóval érint-