99471. lajstromszámú szabadalom • Elektromágneses ütőszerkezet

I i Megjelent 1930. évi április hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI jRBjnE SZABADALMI RIRÖSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 99471. SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Elektromágneses ütőszerkezet. Magryar Siemens-Schuckert-Művek Villamossági B.-T. Budapest. A bejelentés napja 1928. évi julius hó 27-ike. É. A. E. Á.-beli elsőbbsége 1927. évi julius hó 27-ike. A találmány tárgya villamosain hajtott ütőszerkezetre vonatkozik, amelynek ideoda mozgó részei, főleg az ütőmedve, mozgási energiájukat elektromagnetikus erők-5 bői nyerik, amikor az ide-oda mozgó részek löketét rugalmas anyagok, mint p. o. rúgók vagy effélék határolják. Az eddig ismert elektromágneses ütőszerkezeteknek azonban rendkívül körülményes felépítő 10 sük van, rossz a hatásfokuk, úgyhogy eddigelé nem találtak nagy gyakorlati al kalmazási körre. A találmány érteiméhen egyszerű szerkezet és jó hatásfok elérésére az erőt tároló 15 eszközökkel, mint p. o. rugókkal vagy effé lékkel kapcsolatos ütő medvét, a*/ ütőmedvét periodikusan az ütőfejről leemelő elektromágneses rendszerrel egyesítettük olymódon, hogy a különböző, a mechani-20 kai rezgő rendszert alkotó elemek egymás sal szemben és a periodikus, kívülről bevezetett és ez utóbbira ható erőre vannak lehangolva. A találmányt különböző, a rajzokon fel-25 tüntetett kiviteli példák kapcsán mindenekelőtt közelebbről fogjak ismertetni. Az 1. ábra szerint hengeresen kiképezett (1) ütőmedve mágneses anyagból, nem mágneses, hengeres (2) vezető tagban, ten-30 gelyirányban ettolhafóan van ágyazva, amely egy üreges, hengeres (3) tokban, mely utóbbi mágneses anyagból készült, van elrendezve, A (3) kalapácstok felső végén (4) foganytúval van ellátva.. Alsó 35 végén a, tokon szűkített hengeres (6) kamra van kiképezve, amelyben a (7) ütőfej mozgathatóan van elrendezve és amelyen ar/ (1) ütőmedve (18) ütőfelületének megfelelő (17) ütköző felület van kiképezve. Hogy a (7) ütőfej a (6) kamarához ne feküdhessék 40 mereven hozzá, közötte és a (tí) kamra belső fala között (5) rúgót alkalmazunk. A (7) ütőfej megfelelő ütőszerszáanot hord, p. o. (8) vésőt, amely a (3) kalapácstok fenekében kiképezett (9) nyílásban van 45 vezetve és a (10) megmunkálandó szerszámhoz fekszik. Az (.1) ütőmedve (11) nyomórúgójával a (7) ütőfejhez s'zoríttatik; az ütőfej a (3) tok felső homlokfala által hordott (12) tá- 50 maszra fekszik. A támasz tengelyirányban (13) csavarral beállítható, oly célból, hogy a (11) rúgó feszültségét és azon erőt változtathassuk, amellyel az (1) ütőmedve a (7) ütőfej (17) ütőfelületéhez a-zoríttatik, 55 ha a kalapács nyugalmi állapotában van. A kalapács energiáját (14) tekercstől nyeri, amely a mágnesezhető (1) ütőmedve nem mágnesezhető (2) vezetőrészét zárja körül. Az (1) ütőmedve a (14) tekercs 60 fegyverzetét alkotja, amely gerjesztésekor az (1) ütőmedvét a (7) üitőfejtől visszahúzza. Közben a. (11) rúgó összeszoríttatik és energiát tárol magában, amely az (1) ütőmedvére kinetikai energia formájában 65 vitetik át és annak a (7) ütőfejre való ütközése által változik át munkává. A (14) tekercset rendszerint váltakozó árammal gerjesztjük, habár a kalapácsot periodikusan megszakított egyenárammal is mű- 70 ködtethetjük. A (14) tekercsnek az áramkörrel való összeköttetésére (15) vezetékek szolgálnak. Ha az 1. ábrán feltüntetett kalapácsot váltakozóáramú forrásról tápláljuk, p. o. 75 50 periódusú árammal, akkor a (14) te-