99341. lajstromszámú szabadalom • Depolarizációs lemez galvanikus elemekhez
Megjelent 1930. évi március hó 17-én . .' MAGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 99341. SZÁM. — Vll/i. OSZTÁLY. Depolarizációs lemez galvanikus elemekhez. Siemens & Halske A.-G. Hauptniederlassungr in Berlin, Zweigrniederlassung' in Wien. A bejelentés napja 1928. évi október hó 22-ike. Németországi elsőbbsége 1927. évi november hó 17-ike. Ismeretesek oly galvanikus elemek, amelyeknek lemezalakú elektródái egy grafitrétegből és ezzel egy közös testet képező depolarizációs masszarétegből állanak. Az 5 ily elektródákat vagy egyszerűen összerakják vagy azokat sajtolás által egyesítik. A grafitrétegnek az a feladata, hogy a depolarizációs masszában szabaddá váló villamos energiát levezesse, továbbá, hogy 10 vizet át nem bocsájtó elválasztóréteget alkosson az egyes, egymás mellett fekvő cellák között. A grafitrétegnek azon célból, hogy elektromos kontaktust adjon, meglehetős vékonynak kell lennie, másrészt 15 azonban előnyös, ha az azt terhelő mechanikai igénybevételekre való tekintettel, aminők pl. külső behatások és a préselt test szilárdságának növelése, valamint a jó víztartóképesség, a réteget nagyobb vastag-20 sággal képezzük ki. A találmány célja, hogy a különösen tömeggyártás esetén erősen latbaeső előállítási költségeket a fentjellemzett cellák esetében azáltal csökkentsük, hogy e különböző feladatok megoldá-25 sát, amelyeket az ismert szerkezeteknél a grafit végez, nem kizárólag az értékes grafitra hárítjuk, hanem hogy különböző, a jelzett cellákhoz megfelelően választott és az egyes kívánalmakat jobban és olcsóbban 30 kielégítő anyagokat alkalmazunk. A találmány értelmében a villamos öszszekötés létesítésére szénanyagból készült masszát és a préselt test szilárdságának a növelésére, valamint a celláknak egymási-35 tói való elektrolitikus elválasztására tömítőanyagot alkalmazunk. Ezen kivitelnél a grafit-, illetőleg a szénmassza kizárólag kontaktus célokra szolgál, míg a mechanikai szilárdságot, valamint az egyes celláknak egymástól való elektroli- 40 tikus elkülönítését az olcsóbb massza végzi. Ez az olcsóbb massza pl. lehet talkum, parafin, valamint kolophonium keveréke. A találmány szerinti készülék különféle módokon választható meg. Néhány kiviteli 45 alakot a rajz mutat. Az 1. ábrabeli megoldásnál a (D) depolarizációs massza barnakőből áll és azon van az aránylag vékony (G) grafitréteg elrendezve. A lemez jobboldalán e vékony gra- 50 fitréteg lényegesen erősebben van megválasztva és az így előálló mélyedés (J) szigetelőréteggel van kitöltve. E szigetelőréteg állhat talkum, parafin és kolophonium keverékéből. E kivitelnél tehát a grafit- 55 réteg lényegileg a depalarizátornak a mögötte fekvő (Z) cinklemezzel való összekötésére szolgál, míg a (J) szigetelőréteg avízáthatlan réteget és az egész rendszert hordozó stabilizátort képezi. Ha a (D, G) és 60 (J) rétegeket esetleg hevítés közben összesajtoljuk, akkor egy összefüggő, merev testet kapunk, amely a depolarizációs maszszából és a mögötte fekvő grafitrétegből áll, mely grafitréteg viszont a szigetelő- 65 rétegen annak egy helyén kontaktusadás céljából áthatol. A 2. ábra szerinti kivitelnél a (J) szigetelőréteg keret alakjában van kiképezve és ily formában a depolarizációs masszá- 70 ból készült lemez szilárdságát növeli. A szigetelőanyagot a préselés előtt e (D) depolarizációs massza körül hintjük és megfelelő formázással elérhetjük azt, hogy a két anyag határvonala erős felületű le- 75 gyen. Ezután az így nyert alakzatra a (G)
