99327. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cukorrépa konzerválására a cukorgyártáshoz
Megjelent 1930. évi március hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 99327. SZÁM. — IV/d. OSZTÁLY. Eljárás cukorrépa konzerválására a cukorgyártáshoz. I)r. Owen Brynar James egyetemi igazg-ató és Stead John Christopher segrédtanár Oxford. A bejelentés napja 1928. évi julius hó 20-ika. Az érett cukorrépát eddig vagy közvetlenül szállították kezelés végett a cukorgyárba, vagy halomba helyezték, vagy pedig a földben hagyták addig, míg 5 igénybevétetett. Azonban tapasztalat szerint a répa halomban a nedvesség folytán rothadásnak vagy csírázásnak indul, a földben hagyott répa pedig a fagy vagy csírázás folytán szenved, különösen ha 10 sokáig marad benne. Mindkét esetben a répa jelentékeny cukortartalmat veszít, a következő kezelés alkalmával pedig a részben vagy teljesen megfagyott répa cukortartalmának kivonása nagy mértékben megnehezíttetik. Ha a répa közvetlenül a mezőről vagy halomról szállíttatik a gyárba, akkor azt a felszeletelés vagy felaprítás előtt alaposan meg kell mosni, hogy a homok vagy egyéb anyagok eltávolítassanak, mert különben a szeletelő- vagy aprítógép kései mesérülnek. A mosás igen nagy mennyiségű vizet igényel, a szennyvíz nehezen tisztítható, úgyhogy a folyókat megfertőzi. A találmány célja az aratott érett répa cukortartalmának maximumát konzerválni, úgyhogy legalkalmasabb és legelőnyösebb állapotban kerül feldolgozásra a gyárba, továbbá, hogy a konzervált anyag-30 ból a cukor végleges kivonása és előállítása megkönnyíttesisék és gyorsíttassék. A találmány szerinti eljárás abban áll, hogy friss egész répát meleg levegővel olykép kezeljük, hogy azt a felgyújtott 85 vagy felhalmozott anyagon keresztül 27— 32° C hőmérséklet mellett vezetjük oly mennyiségben, mely arányos az anyaghalom felületével és a keresztül vezetett távozó levegő sebességével, miáltal a lelő 20 25 vegő a répákat fokozatosan és egyenlete- 40 sen a megkívánt mértékig szárítja, mimellett tartalma említésreméltó módon változást nem szenved a nedvesség kihajtása alkalmával. A répák ily módon való kezelése után következő tisztításnál a 45 répa. a piszoktól megszabadítható és esetleg szeletekre vágható vagy felaprítható, úgyhogy alkalmassá tétetik a cukortartalom kivonására. A szárítási eljárás előnyösen sötétben eszközöltetik és ha sziik- 50 séges, vegyszerekkel telített térbe vezethető oly célból, hogy a kezelés alkalmával az anyag tartalma hátrányos Ar áltozást ne szenvedjen. Az egész répának szárítása vagy raktá- 55 rozása alatt észlelhető hátrányok főleg az invertált cukor alkotásának és az élő növény sejtszöveteiben működő lélegzésnek tulajdonítható. A cukorveszteség az invertálás alatt, mely a szárítási folya- 60 mat alatt a hőmérséklettel emelkedik, nem túlságos nagy és elhanyagolható addig, míg a hőmérséklet 38° C alatt marad. A lélegzés folytán mutatkozó cukorveszteség, amely a szénhidrátok megsemmisíté- 65 sére irányuló bomlási processzus eredménye, rohamosan növekedik a szárítási hőmérséklettel, ha az 32° C hőmérsékletet meghaladja, legnagyobb a veszteség, ha ez a hőmérséklet 46° C közelében van. 70 A cukorvesz,teség gyakorlatilag elenyésző, ha oly szárítási fok használtatik, melynél az anyag nedvességtartalma súlyának 30%-ka alatt van. A bevezetett levegő kezdeti hőmérséklete minden esetben kb. 75 27° C, míg a nedvességtartalom kb. 40%-ra csökken és ezután, míg a szárítás befejeztetik, e hőmérséklet kb. 30° C-ra
