99226. lajstromszámú szabadalom • Borotvahabserleg
Meg-jelent 1930. évi február hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI jEgBC SZAB A DA LM1 BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 99226. SZÁM. — IU/b. OSZTÁLY. Borötvahabserleg. Szabó Károly Sándor technikus Kispest. A bejelentés napja 1929. évi május hó 6-ika. A bejelentés tárgya borotvahab-serleg, mely szappanhabnak borotválás céljára való készítését megkönnyíti, meggyorsítja és igen kényelmessé teszi, amellett pedig használatban takarékos, amennyiben a kapcsolatos szappanfogyasztás igen csekély. A rajzon a találmánynak néhány példaképen], kiviteli alakja látható, melyektől a gyakorlatban, lényegüknek érintése nélkíil, számos eltérés is képzelhető. Az 1. ábra a borotvahab-serlegnek távlati képe, a 2. ábra függélyes hosszmetszete, részbeni oldalnézetben, a 3. ábra a második kiviteli alaknak részleges, függélyes hosszmetszete és részleges oldalnézete, a 4. ábra végül további kiviteli alaknak oldalnézete. Az összes kiviteli alakok két főrészből állanak, nevezetesen a felső (b) habserlegbői és az annak fenékrészéhez csatlakozó (d), ill. (n) szappantartóból. Az 1—2, ábrák szerinti kiviteli alaknál a (d) szappantartó a hengeralakú (c) borotvaszappannak megfelelően ugyancsak hengeralakú és a (c) borotvaszappan számára hosszirányú függélyes vezetéket alkot. A (d) szappantartónak felső végén (i) tömítőgyűrű van, mely a (b) serlegben levő folyadéknak a szappantartóba való lefolyását megakadályozza. A (b) serleg a (d) szappantartó felső végére, előnyösen oldhatóan erősíthető. Az oldható megerősítésre szuronyzár, csavarkötés szolgálhat, de esetleg elegendő az is, ha a szappantartónak és serlegnek illeszkedő végei kúposán egymásba illeszkednek. A (c) szappanrúdnak a (d) szappantartóban, a fogyasztás arányában való felfelé tolása igen sokféleképen történhetik. Az 1—2. ábrákon látható kiviteli alaknál a (d) szappantartó átellenesen két (e, e) hosszréssel van esilátva, melynek két i5 hosszszéle fogazásszerű recézéssel van ellátva. A két hosszrésen átmérőirányú (1) rud nyúlik át, melyen e recézéssel együttműködő, ugyancsak recézett (h) pofák ülnek, melyeket az (1) rúd végeire erősí- 50 tett (g) fejek a recézésbe nyomnak. A (h) pofák rugalmasan vannak kiképezve, oly • kép, hogy ha a két (g. g) rúdfejet meg ragadjuk, úgy azokkal együtt a (h) pofák és velük együtt az (1) összekötőrúd 55 és a (c) rúdszappan, nagyobb erőkifejtés mellett, hosszirányban elállíthatok, min denkori beállított helyzetükben pedig a rugalmasan egymásba kapcsolódó récék által önműködően biztosíttatnak. 60 A (d) szappantartó a (c) rúdszappan mindenkori alakjának megfelelően nemcsak hengeres, hanem hasábalakú is leliet. A (c) szappanrúdnak alsó vége közvetlenül az (1) összekötőrúdnak támasz- 65 kodhatik. Annak megakadályozására, nehogy az (1) összekötőrúd, a szappannak továbbítása helyett, a szappannak anyagába behatoljon, célszerű, ha a szappan alsó végére (j) sapkát húzunk, és annak 70 fenékrészére az (1) rúdba akasztható (k) horgot alkalmazunk, mikor is a szappanrúd a szappantartóban nemcsak felfelé tolható, hanem szükség esetén vissza is húzható. Ily esetben célszerű, ha a 3. 75 ábrán látható módon, az (1') összekötőrúdnak középrészét könyöktengelyázerűen képezzük ki, amiáltal e rúdnak középrésze, a felső szélső helyzetben, a szappantartóból felül kinyúlik, és abba a (k) 80
