99169. lajstromszámú szabadalom • Ütköző, csappanó ajtók, különösen járműajtók ötlőihez

Meg-jelent 1930. évi február lió 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 99169. SZÁM. — VlU/d. OSZTÁLY. Ütköző, csappanó ajtók, különösen járműajtók ötlőihez. Bosanac Mátyás kocsi gyártó Budapest. A bejelentés napja 1928. évi október hó 6-ika. Az ajtó becsukásakor a csappanóajtók rúgós ötlői, tudvalevőleg, az ajtókeretben alkalmazott nyílásba csappannak, melyet az egyik oldalon az ötlő-ütköző határol. 5 Az ajtó zárt állapotában az ötlő az ütközőnek vele szemben álló felületéhez szorul, ami az ajtót a zárt helyzetben szilárdan rögzíti. Az ütközőfelület azonban az ajtó bizonyos használati ideje után kopik 10 és a kopással járó játék folytán a becsukott ajtó, különösen ha meglehetős rázkódtatásoknak alávetett járműajtókról van szó, kellemetlen módon folytonosan rázódik vagy zörög. 15 E hátrányt, a találmány szerint, azzal küszöböljük ki, hogy az ütközőt két egymással oldhatóan összekötött részre, még pedig a tulajdonképpeni ütközőpofára és a helytálló tartórészre osztjuk, melyek 20 közül az előbbi, az utóbbihoz képest beállítható és ezzel az ütközőfelület a mindenkori kopásnak megfelelően utánállítható és rögzíthető. Emellett, tekintettel arra, hogy különösen járműveknél már 25 csekély kopás is érezhető zörgést okoz, az ütköző két része között finom beállítást lehetővé tevő kapcsolatot, pl. finom fogazást alkalmazunk. A mellékelt rajz 1. és 2. ábráin a talál-80 mány szerinti ötlő-ütköző elől-, illetve felülnézetben van feltüntetve. Az eddigelé, rendszerint, egy darabból öntött ütközőtest, a találmány szerint, két részből és pedig a (2) csavarok segélyével 35 az ajtó-kereten rögzített (1) tartórészből és a tulajdonképpeni (3) ütközőpofából (2. ábra) áll. Járműajtót tételezve fel, az (1) tartó a jármű kocsiszekrényének (10) falán (ennek homlokoldalán) kiképezett mélyedésbe van szerelve, a (12) kocsiajtó pedig 40 a 2. ábra alatt képzelendő csuklópánt körül, az (x) nyíl irányában, tehát jobbról balra csappantható a szakadozottan feltüntetett csukott helyzetbe, miközben a (13) ötlő a (3) ütközőpofa ferde (4) felfutó- 45 felületén végigcsúszva az (5) ütközőfelület, vagyis a (3) pofának baloldali homlokfelülete mögé, a (11) nyílásba csappan. Ez az (5) felület az, mely a bevezetőleg említett kopásnak van alávetve. Az utób- 50 bira való tekintettel a (3) pofa egyrészt az (1) tartórésszel, a süllyesztett (9) csavar segélyével, mely a (3) pofának ugyancsak süllyesztett (8) hasítékán és az (1) tartórésznek (fel nem tüntetett) csavar- 55 menetes furatán jár át, oldhatóan van összekötve, másrészt pedig az (1) tartórésznek (6) toldatával, mely a (3) pofa mögött, utóbbinak megfelelő alakban van kiképezve, a (3, 6) részek egymás felé eső 60 felületein kiképezett (7, 7) fogazás révén kapcsolódik, melynek élei célszerűen az ötlő mozgási irányához képest harántirányúak. Ha a becsukott ajtó a rázkódtatások 65 folytán zörög, ami az (5) felület kopására vall, akkor nem kell egyebet tennünk, mint a (9) csavart meglazítanunk, amikor is a (3) pofa az (1) tartórész (6) toldatáról, az (x) nyílra merőleges irányban, 70 kissé leemelhető és az (x) nyíl irányában eltolható, majd a (6) toldattal kapcsolódó helyzetbe visszaereszthető, minek megtörténtével a (9) csavart ismét megfeszítjük. A finom (7—7) fogazás folytán a (3) pofa, 75