99133. lajstromszámú szabadalom • Visszhangmentes tér akusztikai célokhoz
helyezkedjenek el, hogy hangerősségük ne csökkentessék, vagy éppenséggel ne semmisíttessék meg, haneim maximálisan növeltessék azáltal, hogy egyenlő rnate-5 m-a,tikai előjelű amplitúdók összegeződnek. A feltaláló megállapította és kísérletekkel kétségtelenül beigazolta, hogy ez a hatás akkor jön létre, ha a terem hossza, szélessége és magassága egyinásisíal meg-10 határozott viszonyban áll. Felismerte továbbá, hogy ezen viszonyt úgy kell megválasztani, hogy a terem (a) hu- -va. (b) szélessége és (r.—b) magassága egymáshoz oly viszonyban álljanak, mint vala-15 mely az aranymetszés szabályai szerint megosztott vonalnak egyes részszakaszai, nevezetesen a : b - b : (a—b) legyen. 20 Minthogy valamely vonalnak az aranymetszés szabályai szerint való megosz-1 tá.sa számtani haladvány gyanánt folytatható, ahol is a kisebb részszakaszok mindig ismét és ismét a nagyobb né.-zsza-25 kaszák és fennmaradó különbség középarányosait képezik, tehát pl. a b a—b '2 b —a b ~~ ÍI ». ~" 2b -- a ~ 2a - 3b S 'X ezért ezen sorozat összes tagjai egymással az (a:b) kifejezés által jellemzett i'oly-30 tonos arányban állnak. Ennek következtéiben a terek -méretezésére bármilyen tetszőleges, az a, b, a—b, 2b—a, 2a—3b, stb. kifejezések által megadott értéket a lkai-35 mazhatunk anélkül, hogy ezáltal a terek kedvező akusztikai tulajdonságai befolyásoltatnának. Termek építésénél továbbá ismételten arra tértek át, hogy azt az élet, amelynél 40 -a mennyezet- és oldalfalak találkoznak, boltozat-tan átfedték. Ezzel meghatározott célokat nem követtek, hanem kizárólag az ezáltal optikai értelemben elért kedvezőbb térhatásra voltak figyelemmel. Mint már 4;.-említettük, a hanghullám a sarkokban elenyészik, úgyhogy ezek a hangot elnyelik. A feltaláló megállapította, hogy az ilyen sarkok hangelnyelető tulajdonságai azoknak megfelelő beboltozása útján csökkent-50 hető, ami által a hanghatás fokozását érjük el. Minthogy azonban a térnek összes határoló felületei egymással az aranymetszés szabályai, vagy az ebből levezetett haladvány szabályai alapján „folyto-55 nos" viszonyban állnak, a beboltozás által szintén oly átmenetei kell létrehozni, mely ezen egységes hatást nem zavarja meg. Ezen cél elérésére a találmány értelmében a boltozatnak parabola alakját adjuk, mely az oldalfalak fél magassá gá- 60 ban tangenciálisan indul ki és oly módon vezettetik a mennyezet közepéhez, hogy a parabolának itt találkozó két ága egyenletesen menjen át -egymásba. A mellékelt rajz a találmányt példáké- hő pen szemlélteti és pedig az 1. ábra egy tereim alaprajza, a 2. ábra ugyanannak oldalfala, a 3. ábra az oldalfal és a mennyezet- közötti boltozatot, míg a 70 4. ábra a találmány értelmiében kiképezett, zenekari térrel ellátott hangversenyterem alaprajzát mutatja. A találmány könnyebb megértetése céljaiból a rajzba egy hanghullám vetületeit 75 rajzoltuk be. melyek a hullám menetét mutatják. A tereim alaprajza az 1. ábrán van feltüntetve. Az ábrázolt foganatosítási alaknál (a) a teremi horscsza ós (b) annak szó- so lessége. Minthogy az (a) hosszt a szükségnek megfelelően tetszőleges nagyra választhatjuk,- a (b) szélességet egyszerű és ismert módon számítjuk ki. A hanghullám berajzolt lefolyása mutatja, hogy a hul- 85 lá.m aránylag kevés kör járat után, amikor is a beesési szög a kilépési szöggel mindig egyenlő, a terem egy sarkába halad és itt nyugalomra jut. Ugyanez látható a 2. ábrán, mely a te- no retm oldalfalát tünteti fel. Ezen oldalfal hossza szintén (a), míg magassága (a—b). Itt is a hanghullám néhány körjárat után a terem .sarkába jut. A berajzolt hanghullámok a való-vígban 95 a teremben tetszőlegesen rezgő hanghullámok vetületeit tüntetik fel. Egyszerűség kedvéért feltételezzük, hogy a beesési és kilépési szög egyaránt 45°. A valóságban azonban a hangsugár a falakat a leg- 10 különbözőbb szögekben érheti. A beesési és kilépési szög azonban mindig egyenlő és mindig ugyanazt az eredményt kapjuk, nevezetesen, hogy a hanghullámok a tér valamelyik sarkába haladnak. Minden 10 más hanghullám a hullámok kiindulási pontjára tér vissza,, ami a tér egyenletes hangelosztását figyelembe véve minden további nélkül érthető. A 3. ábra nagyobb léptéikben mutatja íi1 az oldalfal és a mennyezet közötti élek heboltozását. Itt AB = CD—b (a terem szélessége) -és AD = DC—al—b (a, teremi maigassága). A hanghullámok berajzolt menete itt is a már ismertetett folytonos u lefolyású.
