99120. lajstromszámú szabadalom • Önműködően változó emelkedésű légcsavar differenciális kiegyenlítődéssel

Megjelent 1930. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS ,99120. SZÁM. V/h. OSZTÁLY. Önműködó'en változó emelkedésű légcsavar differenciális kiegyenlító'déssel. Róbert Richárd Gobereau és Lucien Edouard Maujole mérnökök Páris. A bejelentés napja 1928. évi junius hó 28-ika. Franciaországi elsőbbsége 1927. évi julius hó 2-ika. Jelen találmány olyan légcsavarra vonatkozik. melynek emelkedése önműködően olyként változik, hogy szárnyainak hajlásia a repülőgép és a mótor minden se-5 be-ssége számára a legkedvezőbb legyen. Nem változtatható emelkedésű légcsavarok esetében a mótor teljesítményét nem lehet a legkedvezőbben kihasználni. Ha a repülőgép egyenesvonalú üzemi sebességé-10 nél kisebb sebességgel halad, akkor a légcsavarszárnyak hajlásúnak kisebbnek kellene lennie, mint mikor eléri azt a legnagyobb sebességet, melyet a mótor rendes menetviszonyok között a repülőgépnek 15 kölcsönözhet. Abban a pillanatban, midőn a repülőgép indul, a légcsavarnak olyan emelkedése kell hogy legyen, hogy a. repülőgéphez képest mozdulatlan levegőre hatva a 30 lehető legnagyobb húzást fejtse ki. Asze rint, amint a repülőgép sebesség^ növek szik és amint a repülőgépnek olyan le. vegőtömegekre kell hatnia, melyeknek a repülőgéphez való sebessége mindinkább 25 emelkedik, a csavarszárnyak hajlásúnak i« növekednie kell. Többféle berendezéssel kísérelték már meg ezen feladat megoldását, ellenrúgók és n centrifugális erő hatása alatt működő 30 tömegek alkalmazásával, melyek követle liiil a csavarszárnyakra hatnak, hogy azok emelkedését a levegőnek a csavar szárnyakra gyakorolt ellenállása, vagy a forgási sebesség függvénye gyanánt megvál-35 toztassák, de ezek a berendezések, mint ismeretes, a feladatnak csak tökéletlen megoldását nyújtották. Jelen találmány ezzel szemben olyan megoldást szolgáltat, mely semmi kívánni valót sem hagy maga után és amely a 40 csavarszárnyak hajlásszögének a mótortengelyhez képesti legkedvezőbb önműködő változtatását biztosítja és emellett u légcsavar vonóerejének minden pillanatban nagy alkalmazkodóképességet kölcsö- 45. rinz. A találmány tárgyát képező berendezést lényegében az jellemzi, hogy a légcsavar szárnyai elfordíthatóan olyan támasztókban vannak ágyazva, melyet a mótor ten- 50. yelye nem közvetlenül hajt, hanem egy vagy több mozgó, a csavarszárnyak támasztékára szerelt centrifugális tömeg ellenhatásának kitett szerv közvetítésével, A mótortengelynek a centrifugális töme 55. gek ellenhatásához vagy egyszerűbben a íámasztékhoz képest való szögelfordulásait használjuk fel a csavarszárnyak hajlásszögének megfelelő kapcsolószervek köz vetítésével való változtatására. A centri- 60-l'ngális tömegek és a berendezés mozgó részei közti kapcsolatok úgy vannak méretezve és meghajtva, hogy a légcsavar változó ellenállási nyomatéka minden pillanatban olyan értékre hozassék, mely 65 egyenlő, de ellentétes irányú a mótor for* gató nyomatékával. A fent leírt berendezésekből adódik, hogy bizonyos meghatározott mótornál, melynek bizonyos forgási sebesség mellett 70 adott teljesítménye van, a centrifugális rendszer a mótor forgató nyomatékával és a csavarszárnyakra ható légellenállással egyenlő és ellentétes ellenerőt hoz létre és hogy a csavarszárnyak hajlása a mótor 75 minden forgási sebességénél, a mótor által létrehozott minden erőnyomatéknál és