99047. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ammonszulfátnak és kénnek rhodanammoniumból való nyerésére

Megjelent 1930. évi február hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 99047. SZÁM. — IVh/1. OSZTÁLY. Eljárás ammonszulfátnak és kénnek rhodanammoniumból való nyerésére. Dr. Hansen Christian J. vegyész Essen-Ruhr. A bejelentés napja 1929. évi február hó 20-ika. Németországi elsőbbsége 1928. évi április hó 14-ike. Ismeretes a pl. a széndesztilláció stb. gázainak tisztításánál kapott rhodan­ammoniumoldatok hidrolitikus megbon­tása savakkal, pl. hígított kénsavval való 5 felhevítés által. Ekkor egyrészt ammon­szulfát, másrészt pedig szénoxiszulfid, illetve ebből a víz behatására széndioxid és kénsav keletkezik. Az előbb említett eljárás íoganatosítá-10 sár a tehát egyrészt jelentékeny költségre van szükség a szükségelt kénsav beszerzé­sére, másrészt pedig az eljárás kivitelé­nél is nem jelentéktelen költségek adód­nak már önmagában véve is, amihez még 15 hozzájárul, hogy a reakciónál keletkező kénvegyületek elkülönítve dolgozandók fel. A jelen találmány valamely thiónátel­járásnak a gázban tartalmazott ammo-20 niaknak és kénhidrogénnek ammon,szul­fát és kén nyerésére való alkalmazása esetére najdnem költségmentes és mű­szakilag rendkívül egyszerű utat ad meg, melynél semmiféle anyag, különösen kén-25 sav fogyasztására szükség nincs és mely­nél a rhodanammoniumot egyetlen munka­menettel alakítjuk át ammonszu 1 fáttá és kénné valamely thionáteljárás keretén belül. Az új eljárás abban áll, hogy a 30 rhodanammonium hidrolízisét a hevítés által szulfátra és kénre bontandó, a mo­sásnál kapott mosóoldaton belül eszközöl­jük. Az ilyen oldatok hatékony alkatrész gyanánt polythionátokat vagy megfelelő mennyiségű thiószulfátot és ehhez kötött fémes savat tartalmaznak, melyből tudva­levőleg a hatékony polythionát képződik. Az ilyen fajta oldatok polythionátokon kí­:/ül thiószulfátot, szu Ifi te t és biszulütet artalmazhatnak. A polythiónátok be­hatására azután ezen sók ammonszulfáttá és kénné alakulnak át. Az ilyen fajta oldatoknak szulfátra és kénre való sima bomlása tudvalevőleg az egyes alkatrészek meghatározott mennyi- 45 ségi arányához van kötve akként, hogy egy polythionát mindegyik molekulájára két molekula szulíitnák vagy thiószulfát­nak, egy bisziulfit két-két molekulájára pedig egy-egy molekula szulíitnák vagy 50 tbiószulfátnak kell lennie. Ha több szul­íit Ar agy thiószulfát van jelen, a bontás nem vezetendő végig, mert ekkor az oldat szulfáton kívül még bomlatlan thiószul­fátot tartalmaz. Ha több polythionát 55 vagy biszulfit van jelen, úgy főleg zárt edényekben való dolgozás esetében meg­felelő mennyiségű szabad kénsav képző­dik az ammonszulfáton kívül. Miután a rhodanammonium hidrolízisé- 60 nél a keletkező ammoniak kénsavat hasz­nál fel, lehetővé válik, hogy az oldat által tartalmazott polythionát vagy biszulfit aránylagos mennyiségének a feldolgo­zandó rhodanammonium menyiségének 65 megfelelő megnövelésével az ezen feldol­gozáshoz szükséges savmennyiséget magá­ban az oldatban állítsuk elő, ami vég­eredményben kénes savnak a mosóoldatba való fokozott mérvű bevezetés.? által esz- 70 közlendő. Épp úgy a polythionát vagy biszu Ifittartalom további fokozásával gon­doskodhatunk arról, hogy a rhodan­ammonium hidrolízisénél a szénoxiszulfi­don át keletkező kénhidrogén ezen vegyü- 75 letekkel való cserebomlás által kiküszö­böltessék. Az eljárás akként is foganatosítható, hogy a rhodanaimmoniumot biszulfid­oldatokkal, melyek szulfitot is tartalmaz- 80

Next

/
Oldalképek
Tartalom