98891. lajstromszámú szabadalom • Javítás önműködő fékrudazatutánállító szerkezeteken

Megjelent 1929. évi december hó 31-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 98891. SZÁM. — XX/a. OSZTÁLY. Javítás önműködő fékrudazatutánállító szerkezeteken. Svenska Aktiebolag-et Bromsreg-ulator Malmö. A bejelentés napja 1928. évi május hó 23-ika. Németországi elsőbbsége 1927. évi junius hó 7-ike. A jelen találmány olyan önműködő, fékrudazatutánállító szerkezetek egyes részeinek javítására és egyszerűsbítésére vonatkozik, melyeknél a fék meghúzó 5 mozgása közben, a féktuskók és a kerekek közt lévő távolság szabályozásával, a fék­dugattyúnak állandó löketét érjük el és melyeknél az utánállítószerkezet hajtó és hajtott része közt rúgó segélyével össze 10 nyomott súrlódási kapcsoló alakjában ki­képezett, engedékeny szerv van elren­dezve. Az ilyen fajtájú fékrudazatután­állító szerkezeteknél a hajtórész a fék meghúzó mozgása közben, egy megfelelő, 15 valamelyik rudazatrész mozgása által ve­zérelt működtető szerkezet útján, forgó­mozgást végez, mely a súrlódási kap­csolóra és ennek közvetítésével az után­állítószerkezet a hajtott részére (az után-20 állító orsóra) vitetik át. Ezen hajtott rész elforgatásával történik azután a fékruda­zat utánállítása. Ekkor a súrlódási kap­csoló hajtóerejének úgy kell megszabva lennie, hogy egyrészt elég nagy legyefl 25 arra. hogy a fék lökete közben, ha a fék­tuskók nem feküdtek még egészen a ke­rékkoszorúkhoz, az utánállító orsót el­forgathassa, másrészt azonban ne legyen többé elegendő nagy erre a célra, ha a 30 löket befejezte után a fékrudazatban ekkor keletkező, gyorsan növekedő fe­szültség folytán, a forgatással szemben fellépő ellenállás bizonyos értéket meg­halad. A löket befejezte után ekkorahaj-85 tott rész folytatólagos forgása csak a kap­csoló részeinek egymáson való csúszását fogja előidézni és az utánállító orsóra forgás többé nem vitetik át, úgyhogy az utánállítás csak a fék löketétől függ. 40 A fékrudazatutánállító szerkezetek emo fajtájánál természetesen a kapcsoló he­lyes működéséhez elengedhetetlen, hogy a rúgó feszültsége bizonyos értéket sem az egyik, sem a másik irányban meg ne haladjon, nehogy egyrészt a részeknek 45 időnként szándékolt, egymáson való csú­szása megnehezíttessék, továbbá a részek nagymérvű kopásnak legyenek kitéve éa nehogy másrészt a részek túlságos köny­nyen csússzanak, ami a szándékolt után- 50 állítást lehetetlenné tenné. Kísérletek már most azt eredményezték, hogy a súrlódási kapcsolónak időnként egymáson csúszó részei csaknem semmi kopást sem szenvednek, ha rúgónak már 55 kezdettől fogva megvan a helyes feszült­sége. Hogy a rúgónak eme helyes feszült­ségét folytonosan biztosítsák, az után­állító orsón eddig egy állító csavaranyát rendeztek el és ezen csavaranya és a sur- 60 lódási kapcsoló egyik része közé fogták be a rúgót is, külön bevágásokkal, ill. ki­ugrásokkal látták el, hogy a csavaranya elforgását, a helyes beállítás után, meg­gátolják. Ez a csavaranya azonban a 65 súrlódási kapcsolót körülvevő tok belse­jében van elrendezve, úgyhogy annak pontos megállapítása, hogy a rúgó meg­kapta-e a helyes feszültségét, igen meg van nehezítve, ami főleg az utánállító szerke- 70 zetnek javítások és effélék elvégzése után történő, újból való összeállításakor, rend­kívül körülményesnek bizonyult. A jelen találmány szerint már most az­által kerüljük el a fent említett hátrá- 75 nyokat, hogy a rúgót a súrlódási kapcsoló tengelyén megerősített cső vége közé, köz­vetlenül, azaz külön csavaranya alkalma­zása nélkül, fogjuk be. Ezáltal elesik a 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom