98761. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés csöves leadó készülékekhez

Megjelent 1929. évi december hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÚSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 98761. SZÁM. VII/j. OSZTÁLY. Kapcsolási elrendezés csöves leadó készülékekhez. Société Fran^aise Radio Electrique cég- Páris. Pótszabadalom a 95633. számú törzsszabadalomhoz, melynek bejelentési napja 1926. évi julius hó 21-ike. Franciaországi elsőbbsége 1925. évi november hó25 ike. A törzsszabadalomban, pl. annak 2. és 5. ábráin, oly kapcsolások vannak bemu­tatva, melyek a nagyfrekvenciájú poten­ciáloknak a földhöz viszonyított alkalmas 5 elosztása révén a veszteségeknek, vala­mint a parazitás kapacitások hatásának jelentékeny csökkentését teszik lehetővé. A találmány tárgya már most különö­sen igen rövid hullámok céljaira szolgáló 10 oly kapcsolás, mely az összes masszív és terjedelmes készülékeknek, nevezetesen a csöveknek, mérőkészülékeknek, kondenzá­toroknak, ellenállásoknak, energiaforrá­soknak, induktanciáknak, az anód és rács-15 kör csatolására szolgáló önindukciók kivé­telével, oly módon való csoportosítását cé­lozza, hogy azok a nagyfrekvencia szem­pontjából oly potenciállal bírjanak, mely a földhöz viszonyítva gyakorlatilag véve 20 zéró. Ily módon e szerveknek a földhöz viszonyított kapacitása, miként a törzs­szabadalomban láttuk, nem okoz zavart és a rezgőkör veszteségei a minimumra re­dukálódnak. 25 Ily kapcsolás példáját mutatja a mellé­kelt rajz 1. ábrája, ahol iöHl) és (2)-vel az anódhoz és a katód fűtőáramköréhez való áramforrások vannak jelölve. Ezen áram­forrásoknak közös földelt pontjuk van; (3) 30 az anódáram mérésére szolgáló amper­méter, (4) a szokásos blokkozókondenzá­tor, (5) a rácsellenállás, (6) pedig a rács­kondenzátor, mely szervek a szokásos mó­don vannak elrendezve és arra szolgál-35 nak, hogy a rácsnak negatív polaritást kölcsönözzenek, (7) a rács által egyen­irányított áram mérésére szolgáló egyen­áramú amperméter, (8) a nagyfrekven­ciájú amperméter, végül (9) a rezgések fenntartására szolgáló önindukció. Ezen 40 önindukció a valóságban három, egymás­sal szilárdan kapcsolt (9a, 9b, 9c) tekercs­hői áll és célszerűen csavarmenetek alak­jával bír; a rajzon csupán a világosabb áttekintés kedvéért van ezen önindukció 45 kifejtett alakban feltüntetve. (10, 11) és (12)-vel a (13) leadócső katódja, rácsa és anódja van jelölve. Minthogy igen rövid hullámokhoz való kapcsolásokról van szó, a (10—11, 11—12) 50 és (10—12) elektródák közötti belső kapa­citásokon kívül itt további kapacitásokat nem alkalmazunk. Magától értetődik, hogy, (szakadozottan feltüntetett) (14) kapaci­tást is alkalmazhatunk avégből, hogy 55 hosszabb hullámokra tehessünk szert. A feltüntetett elrendezésnél a nagyfrekven­ciájú áramok útja: (12, 4, 6, 8, 9, 11, 12), valamint (12, 4, 6, 8, 9, 10, 12). Feltéve, hogy a (4) és (6) kapacitások a cső belső 60 kapacitásaival szemben, adott esetben a (14) kapacitással szaporítva, eléggé na­gyok, a (4) és (6) részek kapcsain fellépő nagyfrekvenciájú feszültségek elhanya­golhatókká lesznek, úgyhogy a nagyírek- 65 vencia szempontjából valamennyi (12, 3, 4, 5, 6, 7, 8) szervnek oly potenciálja van, mely a földével közelítőleg egyenlő. A rács és a katód közötti nagyfrekven­ciájú feszültséget a (11) rácshoz vezető 70 vezeték mentén bekövetkező feszültségesés szabja meg, hozzáadva azt a feszültség­esést, melyet a háromszoros önindukció három tekercse között beálló mágneses veszteségek idéznek elő. Hogy ezen vesz- 75 teségeket igen csekélyekké tegyük, az ön­indukciót a 2. ábrán vázlatosan jelzett alakban képezzük ki, ahol is az 1. ábra

Next

/
Oldalképek
Tartalom