98730. lajstromszámú szabadalom • Kontaktusmező távbeszélő vonalválasztó készülékekhez

Megjelent 1939. évi december hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 98730. SZÁM. — Vll/j. OSZTÁLY. Kontaktusmező távbeszélő vonalválasztó készülékekhez. Telefonaktielbolag-et L. M. Ericsson cég' Stockholm. A bejelentés napja 1928. évi január hó 5-ike. Svédországi elsőbbsége 1927. évi január hó 5-ike. Találmányunk a kapcsolandó vezetékek célszerű központi elrendezése önműködő távbeszélő berendezéseknél. A találmány célja a kontaktusmező méreteinek csök-5 kentése. Ezt azáltal érjük el, hogy az egymást keresztező irányú központi vezetékek közül az egyik irányban fekvő vezetékeket párhuzamos rétegekben és a kétirányú vezetékeket kapcsoló kontaktuskarokat a ré-10 tegek között helyezzük el. A csatolt rajzokon a találmány több kiviteli alakja van feltüntetve. Az 1—3. ábrák az egyik kiviteli alak rajzai. Az 1. ábra metszet a 2. ábra 1—1 vonalán 15 át, a 2. ábra előlnézet és a 3. ábra metszet az 1. ábra 3—3 vonalán át. A 4. és 5. ábra a második kiviteli alak oldalnézete és alaprajza. A 6., 7. és 8. ábra egy további kiviteli alak 20 oldal- és elölnézete, illetve alaprajza. A 9., 10. és 11. ábra az előbbi kivitel módosításának ugyancsak oldal- és elölnézete, illetve alaprajza. Az 1—3. ábrák szerinti kivitelnél a kon-25 taktusmező sodronyait és a vonalválasztó szerkezetet függélyes (1) gerendák hordják, melyek felül (2) harántsínhez, alul (3) harántsínhez vannak erősítve. A szomszédos (1) gerendák között több, például tíz— 30 tizenöt vonalválasztó szerkezet van elhelyezve a hozzátartozó kontaktusmezővel, melyben minden vonalválasztó szerkezet előtt egy-egy befutó vonal három függélyes (5) sodronya van vízszintes (8) sínek-35 hez erősített szigetelő (11) lemezeken átfűzve (1. ábra). E sodronyok és a választószerkezetek közti térben vannak elhelyezve a kimenő vonalak, melyek mindegyike három—három vízszintes (4) sodronyból áll. A jelölést egyszerűsítendő, a 40 befutó vonalakat (5) számmal, a kimenő vonalakat pedig (4) számmal fogjuk jelölni. Mindegyik vonal háromerű. Két-két ér a beszélő vezeték, a harmadik pedig a vizsgáló vezeték. 45 A (2, 3) harántsinekhez függélyes (6) és (7) sinek vannak erősítve, melyek a már említett vízszintes (8) síneket hordják. E sinek és a választószerkezetek közti térben, egymástól egyenlő távolságra, függé- 50 lyes (9) rudak sorakoznak (3. ábra), melyeknek végei a (2, 3) harántsinekhez vannak erősítve. A (9) rudakon függélyes (10) szigetelő lemezek vannak megerősítve, melyeken a (4) sodronyok áthatolnak. 55 A kifutó (4) vonalak három-három sodronya egy-egy vízszintes réteget és tíz ilyen egymás felett fekvő réteg egy vonalcsoportot (sodronyköteget) képez (1. ábra), melynek képzelt burkoló felülete derék- 60 szögű egyenközény-keresztmetszetű hasáb. Az 1. ábrán csak egy ilyen vonalcsoport, illetve sodronyköteg látható, mely felett még kilenc ilyen köteg van, melyek mindegyike tíz—tíz kimenő vonalat foglal ma- 65 gában. E sodronykötegek (4) sodronyai három, egymással párhuzamos, függélyes síkban fekszenek, mely síkok közül a választószerkezetekkel szomszédos szélső síkot a 70 kontaktusmező homloksíkjának fogjuk nevezni. A (4) sodronyok egyrészt erre a homloksíkra merőleges (vízszintes) rétegeket, másrészt azzal párhuzamos (függélyes) rétegeket képeznek. 75 A befutó és kimenő vonalak közti összeköttetések létesítésére az (5) sodronyokhoz forrasztott, vízszintes, rugékony (12) fém-