98666. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasuti váltóknak mozdonyról való állítására

volságban vannak egymástól. A (21) és (22) ütközősínek tetőpontja, nyugalmi helyzetben, a pálya színtje felett foglal helyet. A (21, 22) ütközősíneknek szabad, 5 vagyis a rajz szerint jobboldali végei a (19) aknaszekrény oldalfalaiban ágyazott és az aknán végigmenő (23) tengelyre ékelt (24) ill. (25) karral csuklósan vannak összekötve (4. ábra). A (23) tengelyre 10 ezenkívül még egy-egy (26) ill. (27) kar is van felékelve, melyek egymás mögött foglalnak helyet. A (26) és (27) karokhoz egy-egy (29, 30) huzal van erősítve, mely huzalok másik 15 vége a váltónyelv szomszédságában elrendezett (31) szekrényben függélyes csap körül lengethető (33) karkereszthez van erősítve. A (29, 30) huzalok, tetszőleges módon, egy vagy több (28) vezető-20 görgő körül futnak. A (33) karkereszt (33') karja, a (34) összekötőkar útján, a váltónyelvvel van összekötve (4. ábra). A váltó beállított helyzetének jelzése céljából a váltónyelvnek egyik vagy 25 másik irányú mozgását a váltólámpára is kell átvinnünk. Ecélból a (23) tengelyre (42, 43) karok vannak ékelve, melyeknek szabad végéhez (7. ábra) egy-egv a váltólámpához, ill. annak (37) állítókeresztjé-30 hez vezető (44) ill. (45) huzal van erősítve (8. ábra). A (37) állítókereszt a váltólámpa (35) állványából kinyúló (36) helytálló rúdra erősített vízszintes (38) csapon (9. ábra) forgathatóan van elren-35 dezve. A (37) keretből kinyúló (37') karhoz (39) pecek van erősítve, mely a (40) lámpaszekrény fenéklapján kiképezett ívelt (41) hasítékba nyúlik (10. ábra). A berendezés működési módja a követ-40 kező: Tegyük fel, hogy a szerelvénynek egyenesen kell a váltó felett elhaladnia. Ecélból a mozdonyvezető a (17) állítókart, középállásából, a rajz 1. ábrájában szem-45 léltetett baloldali állásába lengeti ki, amikor is a (16, 13, 12, 11, 10) rudazat és a (4, 5) karok a 3. ábrában teljes vonallal feltüntetett helyzetet foglalják el. A (4, 5) emelőkaroknak ezen helyzetében a (8) ütköző van működési helyzetében, 5 míg a (9) ütköző a pálya szintje felett, működési helyzeten kívül van. A (8) ütköző tehát a menetirányban jobboldalt fekvő (21) ütközősínre nyomást gyakorol, amelyet lenyom (5. ábra), 5 amikor is az ütközősín a (24) kar révén a (23) tengelyt az óramutató járásával ellenkező irányban elforgatja; ezáltal a (26) és (27) karokat a (6., 7. ábra) szerinti helyzetbe kilengeti. Ez a mozgás egy- 6i részt a (30) vonószerv közvetítésével, a váltóállító (33) karkeresztre hat, mely a (34) kar közvetítésével a váltót egyenesbe állítja. A (23) tengelyre ékelt (42) ill. (43) ka- 61 rok egyidejűleg, a (44) ill. (45) vonószervek útján, a (37) lámpaállítókeresztet akként mozgatják, hogy a (40) lámpaszekrény fenéklapján kiképezett (41) hasítékba nyúló (39) pecek a lámpaszek- 7( rényt a (36) helytálló rúd körül elforgatja és a 10. ábra teljes vonallal rajzolt helyzetbe hozza, amikor is a váltólámpa egyenes irányt jelez. Ha a szerelvénynek kitérő vágányra 7: kell kifutnia, akkor a mozdonyvezető a (17) állítókart a jobboldali szélső helyzetébe hozza, mely mozgás folytán, a fent ismertetett módon, a (4) és (5) emelőkarok (3. ábra) a pontozott helyzetbe ke- 8( riilnek. Ekkor a (9) ütköző a (22) ütközősínt működteti, mely a (23) tengelynek az óramutató járásával megegyező forgását létesíti, mely forgás, az ugyancsak ismertetett módon, egyrészt a (33) váltóállító- 8£ keresztre, másrészt a lámpaállítószerkezetre vitetik át oly értelemben, hogy a váltó kitérő irányba áll be és a váltólámpa az ennek megfelelő irányt jelzi. Szerkezeti részleteiben a találmány 9C sokféleképen módosítható, anélkül, hogy a találmány lényege ezáltal változást szenvedne. Szabadalmi igények: 1. Berendezés vasúti váltóknak a moz- 95 donyról való állítására, jellemezve a mozdonyon elhelyezett állítókar segé-