98660. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aszbesztcement- vagy más anyagó tetőfedő lapok megerősítésére

Megjelent 1929. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 98660. SZÁM. — VlII/b. OSZTÁLY. Eljárás aszbesztcement- vagy más anyagú tetőfedőlapok megerősítésére. Kraus János tetőfedő-mester Bruraovice. A bejelentés napja 1928. évi április hó 21-ike. Csehszlovákiai elsőbbsége 1927. évi április hó 23-ika. Aszbesztcementből vagy más anyagú lapokból készült tetőnek sérüléstől való védelmére szánt réz-viharkapocs használata pl. a 163329. számú német szabadalom le-5 írásából ismeretessé vált. Az eddigi viharkapocs tárcsából áll, amelynek közepén szeg van megerősítve. A szeget az alsó lap nyílását áttolják és a felső lap megfelelő nyílásán áthúzzák, mire a szeg végét be-10 hajlítják. A lapok nyílásának mindig nagyobb az átmérője, mint a kapocs rézszegének, de azonkívül a szeg lehajlítása folytán a lapnyílásban további sérülés (deformálódás) következik be különösen a felső 15 lapban, úgyhogy a lap nyílása esőnek s egyéb légköri csapadéknak van kitéve. Az esővíz a lap esésvonalának irányában folyik le, behatol a nyílásba; a nyílás azonkívül idővel berakódik porral, a víz 20 pedig új utat keres és így egészen a tető héjazatáig jut. A találmány az asztbesztcement-, vagy más anyagú tetőfedőlapoknak új viharkapcsok segítségével való megerősítésére 25 szolgáló új eljáráson alapszik, amely kapocsnak használata az eddig ismert eljárások minden hátrányát elhárítja és egyúttal a tetőt olcsóbbá teszi. A találmány értelmében csupán az alsó 30 lapban képezünk nyílást, ellenben a felső lap nyílása, amely a légköri befolyásoknak ki volna téve, teljesen elesik. Mellékelt rajz a tetőnek megerősítését példaképeni kivitelben szemlélteti, ahol az 35 1. ábra az új (d) viharkapocsnak nézetét és metszetét láttatja, a 2. ábra összeillesztett három (a, b, c) lapot tüntet fel, amelyek közül a (c) lap az (a) és (b) lapon átdugott és meghajlított viharkapcsokba van fektetve, míg a 40 3. ábra az (a, b) és (c) tetőlapokat S-alakra hajlított kapcsokkal létesített összeköttetésükben, végül a 4. ábra az új viharkapcsot valóságos nagyságában eredeti, meg S betűvé hajlí- 45 tott alakjában mutatja be. Az (a, b, c) lap (el, e2) nyílásokkal van ellátva, amelyek a tetőhéjazathoz való odaszegezés céljára szolgálnak és szükség esetére készülnek. Az (fl, f2) nyílások pedig a 50 (d) kapocs átdugására (1. ábra) vannak szánva. A (d) viharkapcsot például az (a) lap (f2) nyílásán áttoljuk és vízszintesen elhajlítjuk, mire azután az (a) laphoz odaillesztjük a (b) lapot és a két (a) és (b) 55 lapot a (c) lappal úgy fedjük be, hogy a fedőfelület lehetőleg ki legyen használva. Az (a) lap széle emellett a (d) viharkapocs vízszintessé hajlított végén nyugszik (2. ábra). A 3. ábrán a kapocsnak a 2. ábra sze- 60 rint vízszintessé hajlított végét ismét meghajlítjuk, miáltal az S-betű alakját veszi fel (4. ábra). A (c) lap a (d) kapocs második meghajlítása után vihar ellen tökéletesen biztosítva 65 van, anélkül, hogy a (c) lapban felületi nyílás alkalmazása szükséges volna. A találmánybeli megerősítési eljárásnak nagy előnyei: A pl. a (e) lapon lefolyó esővíz sehol sem 70 talál takaratlan nyílást, miért is lefolyik a lap szélén az alsó lapra stb.; azonkívül a lapok a kapocsvégek áthajlítása következtében nem feküsznek teljesen tömítve, ami egyrészt az esővíznek kapilláris hatását 75