98599. lajstromszámú szabadalom • Főleg vezetékekben való elhelyezésre szánt elektromos kábel

Megjelent 1939. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI tJKB&mL SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 98599. SZÁM. — VlI/g. OSZTÁLY. Főleg vezetékekben való elhelyezésre szánt elektromos kábel. ^allender's Cable & Construction Company Limited cég- és Hunter Philip Tassai* mérnök London. A bejelentés napja 1928. évi julius hó 24-ike. Angolországi elsőbbsége 1927. évi szeptember hó 3-ika. A találmány főleg vezetékekben való elhelyezésre szánt elektromos kábelekre vonatkozik. Ilyfajta vezetékek rendesen kőedényből, betonból vagy másefféle szigetelőanyagból vannak és ha a kábelt a rezeteken talajhőmérsékleten behúzzuk, lényegében egyenesen fekszik a vezeték fenekén, ha nem gondoskodunk arról, hogy a kábel terhelés alatt kiiter jedhessen. Ily kábelek gyakran ólomburkolattal vannak ellátva. Annak meggátlására, hogv a kábelbehúzásnál a vezetéknek vagy teknőnek fenekén feküdjön, már javasolták a vezeték hosszában szabályos közökben elrendezett nyergeket vagy támaszokat, melyeken a kábel nyugszik. Ezzel szemben a jelen találmány szerint nem a vezeték van ellátva nyergekkel vagy támaszokkal, hanem a kábel maga tartalmaz megfelelő térközökben kiképezett karmantyúkat vagy dudorokat, úgyhogy rendesen nem érintkezik a vezetékkel és a folytonos maximális terhelés hatására történő kiterjedésnél besüllyedhet. Emellett a karmantyúk vagy dudorok úgy vannak méretezve és oly távolságban vannak egymástól, hogy a kábel besüllyedésénél éppen a vezeték fenekével érintkezik. A karmantyúk vagy dudorok a kábellel egy darabban lehetnek, azaz a kábel burkolatába dolgozhatók be a kábel gyártása közben, vagy pedig levehető szervek alakjában lehetnek kiképezve, melyek a kívánt közökben erősíttetnek meg a kábelen, ennek lefektetése vagy a vezetékbe való behúzása közben. A találmány célszerű megoldási alakja nál a karmantyúk a kábel falának vagy burkolatának ívelt felületű dudorai gya- 40 nánt lehet kiképezve és pl. ólomból valók. Egy másik megoldásnál a bővületek az ólomburkolat és a tulajdonképeni kábelek között helyezhetők el és utólag vonhatók be ólommal, a kábel burkolása közben. Az 45 ily módon keletkező, a kábel hosszában bizonyos térközökben elhelyezett dudorok támasszák meg a kábelt, melyet a vezeték fenekétől távoltartanak. A találmány további megoldásánál a 50 karmantyúk fémből vagy más alkalmas anyagból készült külön szervekből állnak, melyek ólommal burkolt kábelek esetén a kábel külső falára hegeszthetők vagy forraszthatok, vagy pedig súrlódást létesítő 55 szervek, pl. kampók segélyével rögzíthetők az adott közökben. A karmantyúk célszerűen hosszirányban meg vannak osztva, hogy megkönynyítsük a kábelre való erősítéseket. 60 A mellékelt rajzok a találmány tárgyának több kiviteli alakját szemléltetik. Az 1. ábra vezetékben fekvő kábel egyik kiviteli alakjában vett hosszmetszet. A 2. ábra ugyanolyan metszete annak a 65 kiviteli alaknak, melynél a karmantyúk szorító szervekkel vannak a kábelhez erősítve. A 3. ábra metszet a 2. ábra 3—3 vonala szerint. A 70 4. ábra az 1. és 2. ábrához hasonló metszet, mely a karmantyúk vagy dudorok más kivitelét szemlélteti. (A) az ismert szerkezetű vezeték (B) az elektromos kábel, mely a példában ólom- 75 burkolattal ellátott kábelnek van feltételezve. A kábelen helyenként (C) karmantyúk vagy dudorok vannak kiképezve, me-