98509. lajstromszámú szabadalom • Vasbeton-gerenda vagy oszlopdarab

___ Megjelent 1939. évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 98509. SZÁM. — VlH/a. OSZTÁLY. Vasbeton-gerenda vagy oszlopdarab. Czimmermann József építőmester Orosháza. A bejelentés napja 1928. évi február hó 20-ika. A találmány tárgya vasbeton gerendavagy oszlopdarab, melynek a szokásos szelvényben való sajtolása alkalmával a beton anyagába annyi vashuzal (kengyel) van 5 ágyazva, hogy a darabokból készült födém vagy oszlop a nyíró, illetve hajlítási igénybevételeknek ellentálljon, míg a mindenkori igénybevételeknek, nevezetesen a húzási és nyomási igénybevételeknek meg-10 felelően méretezett vasbetétek az egyes daraboknak egymás mellé, vagy fölé rakása után a helyszínén ágyazhatok az egyes darabokban kiképezett vagy az összerakás után keletkező nyílásokban. A vas-15 betét behelyezése után e nyílások híg cementhabarccsal öntetnek ki, úgyhogy lekötés után az egyes darabok egy testté egyesített födémet vagy oszlopot képeznek. Mellékelt rajzon a találmány szerinti 20 vasbeton gerenda- és oszlopdarab egy példaképem foganatosítási alakja van feltüntetve és természetes, hogy a mindenkori követelményeknek megfelelően a darabok keresztmetszetének alakja tetszésszerinti le-25 het, anélkül, hogy a találmány lényegétől eltérnénk. Az is természetes, hogy ily darabok nemcsak födémek és oszlopok előállítására alkalmasak, hanem egyéb hasonló építkezési létesítményekhez is. Az 30 1. ábra födém előállítására szolgáló dadarabot mutat keresztmetszetben. A 2. ábra három darabot egymás mellé állítva hosszmetszetben. A 3. ábra két darabot egymás mellé állítva, 35 távlati nézetben. A 4. ábra oszlopdarabokat egymás fölé állítva távlati nézetben. Az 1—3. ábra szerint a T-alakú gerendadarab felső vízszintes (a) övében, valamint lefelé nyúló (b) ágában (c) vas- 40 betét, az úgynevezett kengyel van ágyazva, mely a nyíró- vagy hajlítási igénybevételek felvételére szolgál. A gerendadarab felső részében, valamint a lefelé nyúló (b) ágának megfelelő részében, vízszintes 45 irányú (o) és (ol) nyílások vannak kiképezve és az egymás mellé rakott darabokon keresztül (d) és (dl) vasbetét helyezhető. Az első (ol) nyílás alsó felületében (e) bordával elválasztott két vagy 50 több horony van kiképezve, hogy a húzási igénybevételnek megfelelően méretezett, két vagy több huzalt lehessen fektetni a gerendadaraboknak egymással egybevágó nyílásaiba. Az alsó (ol) nyílás 55 előnyösen kúpalakú (2. ábra) és a nyílás kisebb átmérőjű vége a következő gerendadarab nagyobb átmérőjű végébe torkollik. A kisebb átmérőjű nyílás a vashuzal központos vezetésére szolgál, míg a nyílás- 60 nak szabad terét a helyszínén híg cementhabarccsal öntjük ki, úgyhogy lekötése után az egymás mellé rakott gerendadarabok egymással egyesíttetnek és födémet képeznek. A cementhabarcs beöntésére 65 függőleges irányú (f) nyílások szolgálnak és előnyösen olykép képezhetők ki, hogy az egyes darabok egymáshoz ütköző felületében félköralakú és a középső rész felé bővülő kivágás van kiképezve, úgyhogy 70 a darabok egymás mellé rakása után kettős kúpalakú nyílást kapunk, mely középső részében a legnagyobb átmérővel bír. A gerendadarab vízszintes (a) övének hosszirányú ütköző felületei egymáshoz 75 képest divergálnak, úgyhogy azok között a darabok egymás mellé rakása után egy ékalakú (g) nyílás keletkezik, melybe , ha-