98468. lajstromszámú szabadalom • Földalatti vezeték igen nagy feszültségekhez
Megjelent 193 9. évi október hó 15-éii . MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 98468. SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Földalatti vezeték igen nagy feszültségekhez. Felten & Guilleaume Carlswerk A.-G. Köln-Mülheim. A bejelentés napja 192B. évi március hó 12-ike. Németországi elsőbbsége 1928. évi március hó 22-ike. A mostanában leginkább használatos szerkezetű, nagyfeszültségű kábeloknál a szigetelés papírrétegekből áll, amelyek olajjal, vagy pedig olajok és gyanták vala-5 mely keverékével vannak telítve. Minél nagyobb az a feszültség, amelyre a kábelt használnunk kell, annál nagyobb falvastagságúnak kell vennünk a vezető szigetelését. Egyre fokozódó feszültségeknél így 0 oly vastag szigetelőréteg válnék szükségessé, amelynél a kábelnek nem volna többé a dobra tekercseléshez szükségelt hajlékonysága, a papír a hajlító igénybevételektől szakadna, azonkívül a dobokra 5 felvihető kábelhosszaságok csekélyek lennének és arra is kényszerülnénk, hogy igen nagyszámú karmantyúkapcsolást létesítsünk. Nagyfeszültségekhez való földalatti ve-D zetékek szerkesztésére ismeretes oly javaslat is, amely arra irányul, hogy a vezető szilárd körültekercselését mellőzzük és a vezetőt más módon, pl. egyes szigetelő táválságbiztosítókkal tartsuk központos 5 helyzetben a külső köpenyhez (ólomköpeny, vascső stb.) képest. A vezető és a külső köpeny közötti teret emellett levegővel, olajjal, vagy egyéb szigetelőszerrel kell kitölteni. Az ily anyagok azonban, ) ebben az elrendezésben nem állnak ellent ama feszültségeséseknek, amelyek a vezető közelében léphetnek fel. Az ily vezetékszerkezet tehát nem vezet célhoz, ha igen nagy feszültségek átviteléről van szó. í Az elüljáróban felhozott, rétegezett papírszigetelésű és olajtelítésű kábeloknál megkísérelték már, hogy a vezetőhöz legközelebb eső rétegekben a feszültségesés lehetőségét azon a réven csökkentsék, hogy a szigetelőrétegek belsejében fémes beté- 40 teket rendeztek el és ezeket más feszültség alá helyezték, mint amilyen a kábelban a vezető felületeken való töltéseloszlásból ott adódnék. Ez az intézkedés azonban önmagában a kábelek üzemfeszültsé- 45 gének csupán csekély százaléknyi növelését engedi meg. A találmány igen nagy feszültségekhez való földalatti vezetékre vonatkozik, amelynek szerkezete a fentebb említett 50 kábelszerkezetek különböző részeinek kombinációjából áll. A rajzok a találmány szerinti kábel egy kiviteli példáját vázlatosan tüntetik fel. Az 55 1. ábra a kábel hosszmetszete, a 2. ábra ugyanennek keresztmetszete. A 3. ábra egy kétrészű távolságtartó gyűrűnek két, egymásra merőlegesen vett nézete. 60 Az 1. és 2. ábra szerint az (a) rézvezetőt valamely nagyértékű (b) rétegezett szigetelés veszi körül, amely előnyösen olaj-és gyantatelítésű papírrétegekből áll; eb ben (g) veztő rétegek lehetnek; a (b) réte- 65 gezett szigetelést (c) fémköpeny (például ólomköpeny) burkolja. Az így képezett ólomkábelt az (f) távolságbiztosító betétek a (d) csőben rögzítik, amelynek még (e) fémsodrony körülszövése lehet. A (h) 70 teret olajjal, vagy levegővel (mindkettő célszerűen nyomás alatt), kábelkiöntő masszával vagy valamely egyéb szigetelő, de nem merev anyaggal tölthetjük ki. Hogy a kábelnek célzott működésmód 75 ját elérhessük, a (c) ólomköpenynek, vala mint az esetleg meglevő egy vagy több (g) vezető betétnek potenciálját olykép
