98464. lajstromszámú szabadalom • Mágneses sínkontaktus
Megjelent 1939. évi október hó 15 -éii . MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 98464. SZÁM. — Va/2. OSZTÁLY. Mágneses sínkontaktus. Allgremeine Elektrizititfcs-Gesellschaft Berlin. A bejelentés napja 1929. évi január hó 21-ike. Németországi elsőbbsége 1928. évi február hó 15-ike. A vasutak biztosítása céljából manapság alkalmazott szigetelt sinek, higanykontaktusok és hasonló elrendezések, mint érintkezést létrehozó szerkezetek, csak akkor i felelnek meg céljuknak, ha a vonat áthaladása közben egyetlen kontaktus-lökést akarunk elérni. A vonatbiztosítás technikájában azonban olyan esetek is előfordulnak, amikor tudnunk kell, hogy bizo) nyos helyek felett hány tengely vonult el. Az ezen célra alkalmazható kontaktusnak tehát minden egyes tengelyt különkülön meg kell számlálnia, függetlenül attól, hogy a vonat sebessége 100 km-t i tesz-e ki óránként, vagy pedig csak igen csekély. Az e célra eddig kipróbált mechanikai kontaktusok nagy áthaladási sebességeknél valamennyien felmondták a szolgálatot. ) Ezért megkísérelték az érintkezést mágneses-induktív úton létesíteni. E célból permanens mágnes-rendszereket a sinek mellett úgy rendeztek el, hogy mágneses erővonalmezejüket az átgördülő vaskerekek > megi övídették. Ha most az ilyképen befolyásolt mágnes-rendszeren egy vagy több tekercset rendezünk el, akkor ebben mindannyiszor áramlökés jön létre, valahányszor egy kerék átszalad. Az így kelet) kező áramlökések alkalmas számlálóművet működtethetnek. Kitűnt azonban, hogy az efféle sínáramfejlesztők nem minden esetben megbízhatók. Ilyen elrendezések alkalmazásá> nak ugyanis három körülmény szab határt. A rendszernek egyrészt elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy áthaladási sebességek esetén is elég erős impulzusokat adhasson, másrészt azonban nem szabad oly erős mágnes-rendszereket alkalmazni, 40 hogy az igen nagy áthaladási sebességeknél fellépő túl erős impulzusok a számlálómű reléjével oly erős elektromágneses lökést közöljenek, melynél a demagnetizálás nem történhetik elég gyorsan, amellett azon- 45 ban már igen kicsiny, véletlenül közelebb hozott vastömeg a kioldást létrehozza. Ha esetleg lehetne is kedvező középértéket találni, a berendezés még mindig hasznavehetetlen lesz abban az esetben, 50 ha pl. egy kerék épen a mágnes-rendszer erőmezejében áll meg. Ekkor ugyanis ismét két lehetőség adódik. A rendszer vagy érzéketlen már ezzel a közel zérussal egyenlő sebességgel szemben, ekkor termé- 55 szetesen nem lép fel impulzus, vagy pedig, ha a rendszer túlságosan érzékeny, akkor két impulzus jön létre, ami ismét hamis eredményt ad. A jelen találmány segítségével mágne- 60 ses-induktiv úton biztos kontaktusokat azáltal állíthatunk elő, hogy váltakozó árammal gerjesztett mágneses mezőt oly módon rendezünk el a sinek mellett, hogy a primer tekercs létesítette erőtér csak akkor 65 befolyásolhassa erősen a szekunder tekercset, ha a vastömegek a mágneses erőtéren áthaladnak. Ez az elrendezés tehát olyan transzformátorhoz hasonló, melynek eredetileg szétcsatolt primer és szekunder me- 70 zőit a közéjük kerülő vastömegek kapcsolják össze. Ebből már most az következik, hogy a szekunder tekercsben fellépő impulzusok nagysága az áthaladási sebességektől gyakorlatilag független ma- 75 rad és csak időtartama változó. A vonatnak a kontaktus mezejében való megállása is csak megfelelően hosszabb, de nem erő-
