98463. lajstromszámú szabadalom • Parkettapadló

Megjelent 1939. évi október hó 15-éii. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 98463. SZÁM. — VIII/c. OSZTÁLY. Parkettapadló. Elekes József cipészmester Nagykőrös. A bejelentés napja 1928. évi január hó 28-ika. A jelenleg használatos parkettapadlók­nak előállítási költsége igen nagy, mivel a tulajdonképeni és keményfa parketta­kockákból álló parkettapadló alá párna-5 fákra szögezett puhafadeszkapadlót, ú. n. vakpadlót kellett készíteni, amelyre az egyes egymás mellé illesztett parketta­kockákat egyenkint rászegezték. Mivel az ily módon készített parkettapadlónak 10 egyes parkettakockái egymáshoz eléggé szorosan nem illeszthetők, másfelől pedig az idők folyamán az egyes parkettakockák között hézagok keletkeznek, a parketta felmosásánál, vagy súrolásánál a víz a 15 parkettakockák közötti hézagokon át a parkettapadló alatti vakpadlóhoz férkő­zik és azt idővel elkorhasztja. A vakpadló korhadása folytán a parkettapadló nem fekszik már úgy, mint kezdetben, sima és 20 ellenálló felületen, aminek következtében a parkettapadló járás közben recseg és ropog, másfelől pedig a kiszáradni nem tudó vakpadlónak nedvessége a parketta­kockáknak anyagába is behúzódik, miál 25 tal az vetemedik, a parkettapadló felülete egyenlőtlenné válik és idővel a parketta, kockák is korhadásnak indulnak. A találmány szerinti parkettapadlóná] a fentemlített összes hátrányok elkerül-30 tetnek, elmarad a külön vakpadló lera kása, valamint a parkettakockáknak: egyenkinti leszögezése, aminek révén anyagban és munkaidőben oly sok megta karítást érünk el, hogy a találmány sze-35 rinti parkettapadló előállítási költsége csak kb. feleannyi, mint az eddig haszná­latos parkettapadlóké. A találmány sze­rinti parkettapadlónak egyes kockái az eddiginél sokkal szorosabban záródnak és a vizet sokkal kevésbé, vagy egyáltalában 40 nem bocsátják át. Ha a víz átbocsátása kis mértékben mégis megtörténnék, úgy az a parkettapadló romlásához mégsem vezet, mivel a korhadásnak kitett vak­padló hiányzik. 45 A találmány szerinti parkettapadlónak lényege abban áll, hogy az egyes parketta­kockák a hosszoldalukon kiképezett, is­mert, egymásba illő léceken és hornyokon kívül, két végükön az egyes parkettakoc- 50 kák hosszirányára 45° alatt álló és a par­kettapadló síkjával párhuzamos, résszerű bevágásokkal bírnak, amelyek a parketta­kockáknak összeillesztésekor, az egyes parkettakockasoroknak illeszkedési helyén, 55 egymás folytatásába esnek és ilykép vé­gigfutó hosszcsatornát alkotnak, amely hosszcsatornába illesztett hosszléccel, úgy az egyes parkettakockasoroknak parketta­kockái egymásközött, valamint a szomszé- 60 dos parkettasorok egymáshoz megbízha­tóan, szögezésmentesen rögzítődnek, úgy­hogy a vakpadló alkalmazása teljesen nél­külözhetővé válik. A rajzon a találmánynak egyik példa- 65 képeni kiviteli alakja látható, melytől a gyakorlatban, lényegének érintése nélkül, számos eltérés is képzelhető, Az 1. ábra ily parkettakockának távlati képe, a 70 2. ábra annak oldalnézete, a 3. ábra metszet a 2. ábra A—B vonala szerint, a 4. ábra a parkettakockasorokat rögzítő léc egy részének távlati képe, 75 4. ábra végül a parkettapadló egy részé­nek felülnézetét tünteti fel. Az egyes (c) parkettakockák két hossz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom