98458. lajstromszámú szabadalom • Kétrészü elektromos forgó kapcsoló
Megjelent 1929. évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 98158. SZÁM. — Vll/g. OSZTÁLY. Kétrészű elektromos forgókapcsoló. Schapringer György mérnök Wien. A bejelentés napja 1928. évi julius hó 27-ike. Ausztriai elsőbbsége 1927. évi november hó 2-ika. Az elektromos világítási vezetékekbe iktatott kapcsolók (forgókapcsolók) tudvalevőleg hosszabb-rövidebb használat után megsérülnek, amikor is ki kell őket cserélni. Ecélból a világítási vezetékről \r aló kikötésük és az új kapcsoló bekötése és az összeköttetési helyek újabb elszigetelése válik szükségessé. Ecélból a régi kapcsolót ki kell nyitni, a vezetéktől lekapcsolni, az alzatról leoldani, ezt követőleg az áj kapcsolót kell bekötnünk és az alzaton rögzíteni. Ezt a munkát egyrészt csak szakember végezheti és másrészről ezen munkák elvégzése céljából a vezeték feszültségmentessé teendő. A munka tehát nemcsak költséges, hanem azzal a kellemetlenséggel is jár, hogy elvégzése közben gyakran az illető épület nagy részének nincs világítása. Ezeknek a hátrányoknak kiküszöbölésére javasoltak már oly kapcsolókat, meyeknél a kapcsolószerkezetet tartalmazó •ész nem szilárdan van az alzattal és a /ezetőhuzalokkal összekötve, hanem ki:serélhetően van behelyezve. Ezen ismert rivitelektől, melyeknél a kapcsolónak íelytálló és kicserélhető részei, pl. dugócontaktus útján vannak egymással összekötve, a találmány szerinti kapcsoló abban különbözik, hogy izzólámpáknál szokásos isszekötőelemek, tehát pl. az Edison- vagy iwan-foglalat talál alkalmazást. Ennek lőnye abban van, hogy a kapcsoló, izzóámpa módjára, tehát szakember közbettte nélkül, feszültség alatt kapcsolható ki. Ez még az eddigelé javasolt kétrészű vpcsolóknál sem lehetséges, egyrészt a vidzárlat veszélye folytán, másrészt azért n, mert a kapcsoló felsőrész eltávolításánál elektromos ütésektől kell tartanunk. 40 A kapcsolósérülések legtöbb esetében, még a szakembernek is vagy először a vezetékeket kell feszültségmentessé tennie, vagy a kapcsolót, a maga egészében kell eltávolítania, miközben veszélynek teszi ki 45 magát. Ezen kapcsolók felső és alsó részeinek sajátos összeköttetése folytán, a felső résszel együtt, az alsó rész is, úgyszólván mindig használhatatlanná vált, pl. eltörött, kikopott, vagy egyébként elpusztult, úgy- 50 hogy a kétrészű kapcsoló előnye is illuzóriussá vált. A találmány szerinti kapcsolónál a felső és alsó rész között, az izzólámpáknál tartósságuk és kicserélhetőségük tekintetében 55 évtizedek óta kipróbált izzólámpafoglalaton, pl. az Edison- vagy Swan-foglalaton kívül más összeköttetés nem áll fenn. A találmány által, az ismerttel szemben elért különös műszaki hatást különösen 60 abban látom, hogy ez az összeköttetési mód lehetővé teszi a be- és kikapcsolásnál keletkező forgatónyomatéknak az alzatra való átvitelét érzékeny, fontos kapcsolórészek igénybevétele, különösen pedig a 65 kapcsoló alsó rész veszélyeztetése nélkül, úgyhogy az egyszer bekapcsolt és üzemben lévő kapcsolónál csakis a minden laikus által mindenkor és veszély nélkül, feszültség alatt is kicserélhető kapcsoló felső rész 70 törhet vagy kophat. A kapcsoló egyik célszerű kiviteli alakjánál a kapcsoló felső rész durva csavarmenet és egy ettől elszigetelt kontaktushely alkalmazásával, Edison-foglalat módjára 75 van a kapcsoló alsó résszel összekötve. Egy másik kiviteli alaknál a kapcsoló felső rész két, szuronyzár útján egymásba
