98360. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés a cellulózának növényekből és ipiari hulladékokból való kitermelésére

g) Az alkalikus kezelés közben feloldott szerves anyagok igen erősen vannak festve, főleg ha azokat magasabb (100°-nál nagyobb) hőmérsékletre hevítettük. 5 Ezen anyagok a cellulózát (különösen, ha az hidrolizálva lett) igen erősen festik és annak a nátronpépek sajátságos barna színét adják. Hogy a lugozás végén fehér cellulózát 10 nyerjünk, a szerves anyagokat képződésük mértékében el kell tehát távolítanunk és a fokozatosan felszabadult cellulózát tiszta és világos alkalikus oldatokkal kell érint kezésben tartani. 15 A jelen alkalmazott eljárásokban a kezelendő növényeket autoklávba helyezik, meghatározott mennyiségű marónátronnal és vízzel (rendesen 15—20% nátron kevéssé fás növényeknél, egészen 40%-ig 20 fáknál és 300—500% víz), az egészet aztán bizonyos ideig meghatározott hőmérsékletre, mely rendesen 120—160° között van, hevítik. Ezen viszonyok között a kezelés kezde-25 tén tiszta, igen aktív nátronlúg hat a növényekre. A növénydarabok külső részei lesznek elsősorban megtámadva és az első cellulózarostok, melyek a koncentrált és igen 30 meleg nátronlúggal érintkeznek, meg lesznek támadva (tehát van cellulózaveszteség, a nátron egy része pedig közömbösíttetik). Másrészről pedig a vízben oldhatóan szerves anyagok a nátron egy részét 35 közömbösítik, ami tiszta veszteség, mivel vízzel való egyszerű kezelés elegendő volna azok eltávolítására. A kezelés folyamán a lúg nátronban szegényebb, szerves anyagokban pedig tö-40 ményebb lesz. Egyensúly igyekszik létrejönni és a nátron hatástalanná válik, annál inkább, mivel éppen a legellentállóbb kéreganyagok azok, melyek legtávolabb maradnak a cellulózával egyesülve, 45 Ezen egyensúly elkerülése céljából a hőmérsékletet a lúgozás végén erősen emelik vagy a kezdetben bevezetett nátronmennyiséget növelik. Ily körülmények között a cellulóza meg 50 lesz támadva és erősen festve lesz. Az alkáliföldsók jelenléte pedig nem engedi meg a nem-cellulóza anyagok teljes oldhatóvá tételét. A kezelés után a cellulóza a visszama-55 radó piszkos lúggal lesz telítve. Ezen piszkos lúg elkülönítése mindig fáradtságos művelet, mely rendesen jelentékeny veszteségekkel és nagy felhígítással jár, ami a nátron visszanyerését tökéletlenné és nehézkessé teszi. 60 A találmány tárgyát képező rendszeres lúgozási eljárásnál mindezen hátrányok ki vannak küszöbölve. Ezen eljárásban: 1. A növényekre és ennek következtében a felszabadított cellulózára csak hígí- 65 tott nátronoldatokat oly hőmérsékletnél hagyjuk hatni, mely jóval alacsonyabb a jelenlegi eljárásoknál alkalmazottnál, miáltal a cellulóza megtámadását nagy mértékben elkerüljük. 70 2. Kezdetben szerves anyagokban igen gazdag és alig alkalikus, piszkos lúgokat alkalmazunk, melyek a vízben oldható szerves anyagokat még tökéletes közömbösítés után is, magukkal viszik. 75 Ezután egymásra következőleg szerves anyagokban mindig szegényebb és szegényebb oldatokat alkalmazunk oly módon, hogy az összetett cellulózák teljes hydrolizését nyerjük, még azon gyenge koncén- 80 trációknál és alacsonyabb hőmérsékleteknél is, amelyeknél dolgozunk. A cellulóza végső felszabadítása teljessen színtelen nátronoldatban olymódon történik, hogy a cellulóza maga alig van 85 festve. 3. Az alkáliföldsókat a lehető legnagyobb mértékben csökkentjük, sőt teljesen elhagyjuk, azon célból, hogy oldhatatlan és festett szerves vegyületek képződését 90 elkerüljük. 4. A lúgozás ezen különböző fázisai folyamán csak igen kevés vizet vezetünk be, azon célból, hogy a lebocsátott piszkos lúgok igen koncentráltak legyenek. 95 A felhasznált nátron piszkos lúgokban teljesen megvan, úgyhogy a regenerálása rendkívül előnyös feltételek mellett eszközölhető. II. Kezelés. 100 A kezelés azonos főzőedények vagy kádak sorozatában történik, melyek vagy autoklávok lehetnek, hogy nyomás alatt dolgozhassunk, vagy a szabad levegővel érintkező, azaz nyitott, kádak lehetnek, a 105 kezelendő növények természete szerint. E kádak vagy autoklávok zárt körfolyamban vannak elrendezve, amint az a csatolt vázlatos rajzon fel van tüntetve. Ezen berendezések mindegyike a követ- 110 kező elemekből áll: 1. Az (1) kádból. Az alsó fenékből a (2) cső indul ki, mely a falak mentén a felső szintig emelkedik és mely a szabad levegőbe torkollhat, nyitott edényben való fő- 115 zés esetén. E (2) cső a (3) leeresztőzsilipíáblával bír. Az (1) kád a perforált (4) ket-